Második fejezet- Nehéz ügy

Reggel azaz nekem reggel egy telefonhívás ébresztett.... Azaz egy sokadik. Ismeretlen szám hívott. Kicsit megijedtem, aztán felvettem. Egy fáradt női hang szólt bele. - Helló öööö ma eléggé elmaradtál a városkörbejárással drágaságom. - Mondta, én akkor még nem tudtam, de Selena volt az. Én persze intelligensen hullafáradtan magyarul válaszoltam. - Bocsi, de ki is vagy te? - Kérdeztem, egy fáradt nyögés, és a övtkező: - Justin valami érthetetlenséget motyogottt, lefordítanád? - Mondta, kb ekkor esett le, belekiabáltam a telefonba: - SEEEEEEEEEEEEEEL.... Bocsika, Fuck időeltolódás. - Elfojtott nevetés. - Hát... Még van időnk, amúgy este hat van állítsd át az órádat, ja és: Justin akar neked valamit mondani. - Nagy veszekedés, telfondobálás, harminc másodperc múlva: - Jó reggelt csipkerózsika, Selenával már majdnem összevesztünk, hogy melyikünk smároljon le Muaaaaah... - Ez most komoly? Másnapos fejjel annak tűnt. - Justin nagyon kedves vagy, de én inkább a lányokat választom, ha nem haragszol. - Gyengén imitált bőgés. - De hát én nem is vagyok meleg, a lányokat szeretem de... - Na itt már nem bírta tovább. - Okés, szóval mindjárt elindulunk, fél óra és ott vagyunk nálad, vagy nem, addig pakolj össze, Sel nem akar koszos házban szexelni, valamiért ez a mániája. - Sikítozás, aztán telefonkinyomás. Szeretem ezeket az embereket. Kezdem felfogni, hogy két híres ember a barátom, ráadásul egy nap után, és mindjárt feljönnek hozzám, apropó rakjunk rendet gyorsan. Mindent elpakoltam kb. Fél óra alatt, nem jöttek meg, kivettem néhány cuccot a hűtőből, amiket a bérlő hagyott nekem. Nagyon jófej, és két hónapig nem kell fizetnem. Addi valahogy szerzek pénzt. Nemgáz. Az asztalra ledobtam a szövegesfüzetem, mint a pénzszerzés reményét. Megjöttek, becsöngettek. Beengedtem őket, nyolc óra volt, na ebből nem lesz városnézés. Na nembaj, ha legalább tíz percet beszélhetek álmaim nőjével, és a példaképemmel, az is bőven elég. - Na akkor nem lesz ebből semmi, de azért egy kicsit maradtok? - Kérdeztem amint beértem. - Hát persze, ööö körbevezetsz minket, vagy várunk arra, hogy fű nőjjön? - Kérdezte Justin, mindig olyan vicces. SE. - Nem, gyertek, na szóvqal erre van a... héééé micsinászott? - Kérdeztem, ugyanis Justina szobámba ment be. Na mindegy. - Sel gyere, na szóval itt a konyha, amott a vendégszoba. - Ekkor meghllottam Justint egy ismerős szöveget énekelni: - Every day is a nightmare, except my dreams when we are dancing together... Ez nagyon szép. - Hallatszott, hogy komolyan mondja, ami jól esett, de... Hé azt nem, ne kérlek, de ekkor láthatólag már megtalálta azt a szöveget, amit legszívesebben széttéptem volna, már a címétől is sírhatnékom van. "Holding each others hands.... " - You've held my hands, how can i than k it enopugh, you lifted me from the floooor... - Az alján lévő szöveget persze muszáj volt hangosan felolvasnia, lényegében egy köszönetnyilvánítás minden előadónak, aki felsegített a zenéjével a padlóról. Kicsit szarul esett. Aztán a következő pillanatban egy kéz ragadott meg, és rángatott be a gardróbba. - Ööööö valószínűleg szakítani fogok Justinnal, és az a kérdésem, hogy benne lennél-e egy randiba? - A Kérdés rendesen szíven ütött, mármint furcsa volt, és.... Váratlan. - Sajnálom, de nem... Justin sokkal többször mentett már meg mindentől, mint ahányszor rád vágytam... Tudom, hogy nem fogod megérteni, és... De meg kell értened, mármint tudod, velem valamiért csak lányok barátkoznak, de most nem akarom elszúrni, és... Talán, ha... De nemtudom, maximum ha megbeszélem vele, de ez így főleg szar, hogy én előbb tudom. - Mondtam, amjd kimentem a gardróbból, kitéptem Justin kezéből a szöveget. De ő megelőzött: - Szóval el akarod nekem énekelni? Csak tessék, ha elég jó vagy, beajánlhatlak Scooternél, ha nem, akkor szívás. - Mondta... Én elkezdtem énekelni a szöveget, rengetweget hibáztam, de azthiszem meg lehetek magammal elégedve... - Ez nagyon jó volt, szerencsére fel is vettem, szóval holnap emgmutatom Scooternek, de msot sajnos mennem kell, és Selnek is, szia... - Elmentek, jól sikerült, bár kicsit furcsa volt a Selenás rész... Na mindegy... Éjszaka közepén egy telefonhívásra riadtam fel. - Háló... - Szóltam bele, egy furcsa, mély hang szólalt meg, amit mondott semmit nem értettem, ugyanis... Sírt, de a hangszínét felismertem.. Justin... Ajajjjj....

Első fejezet, az a bizonyos nap.

Elmesélem nektek életem legjobb napját.

Szóval amint megláttam valami hihetetlen amgas hangot adtam ki. Nagyon örültem, elkezdtem énekelni Selena Gomez Hit the lighrs című számának a refrényét, teli torokból, olyan vidáman, mintha királlyá koronáztak volna. Ez a rutin apukám. - Kiraboltatok egy bankot? Nem érdekel, tanúskodok mellettetek. - Mondtam neki, reménykedve, hogy nem a válasz, bár az se érdekelne nagyon, ha igen lenne. - Haha... Nem, örököltünk, és a bátyád kapott egy új számítógépet, azt az ufósat. - Na itt kicsit a fejem vertem volna a falba, megkérdezik a bátyámat, hogy mit akarsz édesdrága fiam, és mi a válasz: másfélmilliós számítógépet. Na nembaj, én hasznosabbat kaptam. - És még maradt pénz a ház felújítására is, meg mindenre. - Mondta anya, én sírni tudtam volna örömömben, de atán csak mindenkit átöleltem. - A gép holnap este indul? - Kérdeztem a jegyre pillantva. - Igen, de ez nem minden, ööö szereztünk még valamit, de nem biztos, hogy örülni fogsz neki, mert ezekhez képest kicsi ajándék. - Mondták, látszott az arcukon, hogy húzni akarnak.. - Na mutaaaasd. - Mondtam. Ekkor apám szépen a háta mögül elővette a kezét, és egy baromi nagy Bieberface volt ott... Backstage belépő Justin New Yorki koncertjére... - ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ kapjatok el... Te jó ég, éééééééés izé... mi? Hogy? Hogyan? - Kérdeztem tőlük, de nem érdekelt, megöleltem őket, és felrohantam a szobáma pakolni. - Hát akkor tortát már ne is egyél. - Mondták. - Szerintem kihánynám, majd holnap reggel, mmondjuk nyolckor. - Este indul, lesz időm találkozni Jessel, és Juliettel. - És miért akkor kelsz? - Tudod Jess, meg Julie, meg minden. - Mondtam. - Á szóval nő ügyek... - Dörmögte apám. - Barátok. - Mondtam, és egy nagy puffanás nyomatékosította a szavaimat. - Kész vagyok a bőröndökkel, mondtam, és küldtem egy SMS-t Jessnek. Következő nap felekltem, és nyolckor Jess elé mentem, hogy elviszem, ugyanis végre lett jogsim. - Elvigyelek? - Kérdeztem, majd berángattam a kocsiba. - Mit akartál ennyire elmondani? Ne foglalkozz vele, ha piszkálnak. - Mondta unottan. - Ugyan drágaszívem, most Juliehoz megyünk, na szóval. Kimegyek amerikába, ma este nyolckor indul a gépem. - Nagy kuss. - Ééés te most suliba akarsz vinni? Utolsó együtt töltött napunkon te tényleg suliba aakarsz menni? Bebaszunk mint állat. - Az én Jessem. - Ami azt illeti, erre akartalak rávezetni, de előtte megyünk Juliehoz. - Mondtam. - Cöhh... Szuka. - Mondta, én kicsit felhúztam amgam. - Héééééé tudod, hogy szeretem. - Jess felvonta a szemöldökét. - Te elmebeteg, így is szereted, hogy mással jár, és és és... - Kérdezte. - IGEN. Megérkeztünk. Mit röhögsz? - Kérdeztem, ugyanis hörgött mint valami majom. - Semmit sem változtál. - Persze... - Julieeeeeeeeeeeeee. - Kiáltottam, majd megjelent a szőke hajzuhatag, vele együtt a gyönyörű lány, és minden. Szóval bent ültünka kocsiba, Jess magyarázott, én vezettem egy piabolthoz. - Na szóval érted? - Kérdezte Julietól. - Persze, hogy értem, mindenki érti. Na ittvagyunk. - Mutatott a boltra, bementünk, és kicsit felpakoltunk, az eladó kicsit hisztizett, de végül elengedett minket. Egész nap piáltunk, és beszélgettünk. Aztán hatkor elindultam a reptérre. Jesie, anya, apa, a bátyám, és persze Julie voltak a kísérőim. A másfél óra alatt nem sok minden történt, amint végre bekerültem kurva nagy unalom volt, az átszállásig. Bekuckóztam amgamat a másik gépen, aztán enét hallgattam. Egyszercsak emgkocogtatták a vállamat. Felnéztem. Aztán le.. Eztán Valami hangutánzó szót adtam ki, aztán sok izé közepette. - Whadddayyaaa vant? - Igen, körülbelül ilyen hangon. Kicsit bunkó lehette, de úrambocsá', a példaképem és a barátnője állt előttem. - Well, I just wanna siddan. - Mondta, okés, felálltam, és minden helyet felaszabadítottam. - Ööööö... Nagy Belieber vagyok... - Makogtam nagy inteligens fejjel, majd Selenára néztem, eleresztettem egy bókot, igen ez a társalgásbeindítás lvl. 00, ne tanítsátok meg, de Justin és Sel nevettek. - Ennek örülök, kevés fiú rajongóm van, és ahogy látom, te.... - Égett a pofám, az I'm a boybelieberes pólóm volt rajtam, ááááá nem gáz. - Nem, nem vagyok mleg, ha erre célzol. - Mondtam kicsit élesen. - Dehogy is, öööö csak arra, hogy kicsit diehard vagy... - Mondta, innentől kezdve nagyon jót beszélgettünk, az egész utazás alatt, aztán mindkettőtől megkaptam a számukat, és azt mondták, majd segítenek a tájékozódásban, Hétfőn megmutatják a várost, az még két nap. Addig is... Elleszek valahogy, bááár fogalmam sincs hogyan...

VÉGE

Bevezető - A szabadulás

Reggel hat óra, megint... Pedig asszem egész jót álmodtam, na mindegy, ma van a szülinapom, juhééé... Nem hiszem, hogy megkapom amit akartam. Lassan két hónapja nyaggatott anya azzal, hogy mit szeretnék. Hát amikor megmondtam neki, hogy ki akarok jutni külföldre legalább egy napra, furcsa fejet vágott. Nem tudom, mit fogok elérni ezzel, lehet, hogy semmit sem kapok. Na nem baj, leültem a zongorám elé, és elkezdtem játszani az általam Justin Fall dalához írt "zenét" Elkezdtem énekelni is, de könnyek szöktek a szemembe, már baromi régóta gyakoroltam, de soha nem bírtam ki, annyira én és Juliette története. Ő az egyik legszebb lány az osztályban, és nagyon jó barátok vagyok, de tudom, hogy neki ennyi bőven elég, de nekem nem. Váltottam, csak énekeltem, a boyfriendet, ezt gyakorolni kéne, egyszer el fogom énekelne Juliettenek. A múltkor amikor azt mondta, hogy ronda elénekeltem a what makes you beautifult neki. Nem jött be, de nagyon örült neki... Ha ő boldog, én is... Vajon tényleg? Aztán rájöttem, hogy be sem pakoltam, ezért szépen becuccoltam, ma nem reggelizek, inkább majd a suliban Jessie-vel, ő a legjobb barátom, kábé mindig ott volt nekem, és én is neki. Elmentem, szereztem ruhát. Divatbuzi vagyok, de most se dögcédula, se csőnaci, se semmi. Inkább maradok a szimpla farmernél, és a tegnap megjött pólómnál. A közepén egy körben Justin feje van, alatta az aláírása, az alatt pedig az, hogy: "I'm a boybelieber, got a problem? " Igazából nagyon nagyon régóta akartam már, de kétszáz dollár volt. Bár megérte, az aláírás eredeti volt. Aztán meggondoltam magam, és felvettem egy nyakláncot is, mer miér' ne? Aztán már a buszon ültem, szinte rögtön, a szüleim, és a bátyám is később keltek. Az iskola előtt a szokásos tömeg volt, de mindenki megbámult. Először nemértettem, majd amikor ötödszörre is nekem mentek, sejtettem, hogy valami bajuk van, aztán jött mégegy, de ő még cifrázta is: - Fasszopó... - Áááá  a pólóm, mi van? Szinte mindenki tudja, hogy mennyire szeretem Justint, mint embert, de nem mint férfit... Basszus a lányokat szeretem. Ennek ellenére nem ítélem el azokat, akik nem. Aztán beértem, siettem az emeletre, eztán a következőre. Aztán puffff... Kigáncsoltak. Aztán két nagydarab gorilla megfogott, és az arcomat lefogva egy harmadik valamilyen rózsaszín rúzzsal a homlokomra írt. Aztán mutattak egy tükröt, miközben bugyután röhögtek. - Haha tényleg nagyon vicces, de engedelmetekkel ezt én letörlöm. - Én naiv. Hasbabokszoltak, majd megszólaltak öblös, intelligensnek ható hangjukon: - Le ne merd törölni, mer úgy pofáncsapunk te gyökér. Hűűűűűűűűűűűha most félni fogok tőletek... Na jó, kurvára be voltam szerva, úgyhogy nem töröltem le, de akkor is baromira bosszantott. Aztán odabattyogtam az osztályteremhez. Jessie nincs itt... Kezdődik az óra, okés innentől sejthetitek mi történt. A tajparaszt osztálytársaim piszkáltak, és kiderült, hogy Juliette bepasizott a szünetben megkérdezte, mi a bajom: - Ne haragudj édes drága szívem, hogy nem vagyok boldog attól, hogy tudom, hogy mostmár annyi esélyem sincs, mint eddig volt... - Mondtam. - De hát eddig se volt, megbeszéltük, egyébként ez mi a homlokdon? - Kérdezte, majd az ujja benyálazása után megpróbálta levakarni. - Ne, hagyd, ezt azok a pöcsfej A-sok csinálták, hagyjad csak, és megígérték, hogy megnyúznak, ha leszedem. - Na ennyi elég is erről anpról. Amint hazaértem, anyáék vártak egy tortával, és egy borítékkal, de ilyen postai barominagy boríték volt ez. Azt hittem, hogy valami baromságot kapok, de... Kinyitottam, és egy iPhone 5, egy lakáskulcs, egy csak oda menő repjegy, és kikérő volt benne......

VÉGE