2012. december 30., vasárnap

Huszonhaarmadik fejezet - A duplaklip esete

Nos ugye a Get up vágása elég hosszú időt  vett igénybe, mert nagyon nagyon tele volt tűzdelve animációval meg mindennel. De a C'mon and take a ride klipje nem lett volna annyira animálva, sokkal inkább a táncra lett volna helyezve a hangsúly, ami jelen esetben természetesen elég erotikus lett volna. Ezért az jutott az eszünkbe, hogy addig el tudnánk készíteni egy másikat. Szóval Justinnal, aki nagynehezen rábírta magát, hogy a klip kulisszatitkairól halljon, meg mindenki mással leültünk megbeszélni. Mármint azt, hogy miről fog szólni a klip.
- Mit szólnátok hozzá, ha mondjuk a Get Up folytatása lenne? Mondjuk a vámpírpasi, akinek nevet is kell adnunk. Nem, nem Brad, na ő bemenne egy bordélyházba, és ott játszódna a klip. - Kérdeztem nagy érdeklődéssel az operatőrtől, meg mindenkitől, a rendező, mint eddig mindig én voltam.
- Hát, nem is tudom, abból már tényleg nagyon szexuális tartalmú videó lenne, és elveszne a történet szála. - Osztotta az okosságait az alrendező, akinek nagyjából annyi dolga volt, hogy az én nagyon beteges, vagy nagyon perverz ötleteimet megszabdalja. Aztán úgyis az eredeti lesz benne a klipbe, amiből jó nagy botrány lesz, és amitől híresebb leszek, és ami miatt sokan utálnak, amit én eltűrök. Szóval én vágtam egy flegamhh cicahh fejet.
- Hát nemtudom, hogy észrevetted-e, de kurvára ki fogja verni a biztosítékot a szám, és egész jó lesz bulizásra is, mert... Ja igen, David Guetta lesz a producer, tiszta menő nem? Na szóval bulizós szám lesz, nem ötvenéves konzervatív faszoknak és picsáknak írtam, ha nekik nemtetszik ne hallgassák. - Foglaltam össze véleményem. Ez ugyan még csak a harmadik klipem, de már nagyon összeszokott a csapat, mindenki tudja, hogy amit én mondok, abból lesz jó, mert én ismerem igazán a klipben lévő személyt, és önmagam, illetve a dalt is leginkább én tudom, mi ihlette. De azt nem árulom el. Szóval csak ültünk egy percig, néma csöndben.
- Szerintem Bradnek van igaza. Ő egy férfi Lady Gaga, aki máshogy értelmezi a művészetet, mint általában az emberek, és tudjátok, hogy én vinnyogok mindig a dalszövegei miatt, de most teljesen igaza van, bulizós zenéről van szó, a buliban meg amúgy is történnek érdekes dolgok, szóval a zene már tökmindegy. És különben is, ne mondjátok, hogy nem egyedi. - Mondta Justin. Ezen őszintén meglepődtem, ugyanis szerintem ő tiltakozott a leghevesebbben az összejövetel miatt.
- Rendben, akkor marad a bordélyház. Szóval belép, aztán mondjuk egy csomó... khm.. bocsi Justin. Szóval egy csomó lezbikus prostituált csinálja amit kell, és Cedric, mert az lett a neve, odamegy a leányokhoz, és kinyitja résnyire a száját, előbukkannak a vámpír fogai, ekkor kezd el rapelni. A leányzók pedig addig szépen leszedik róla az ingjét, és elkezdik csókolni ahol tudják. Aztán jön a refrén, amiközben mondjuk betörik a házikó ajtaját, és azt ellepik vámpírvadászok. Cedric menekülőre fogja, de előtte még egy jó nagyot csap az egyik csaj seggére. Itt jön be a rap második része, amikor a másik szobában megtalálja a fő luvnyát. Azzal ott eljátszogatok a refrénig, amikor is jön a Guetta féle beat, ami pedig akármilyen hangú is lesz, a gépfegyverek hangját fogja kölcsönözni, tehát lőnek a fegyverek, de a hang amit hallunk az a beat, közben a csajjal, aki nagyon furcsán  kell, hogy felöltöztetve legyen, valami erotikus denszet tolunk. És a klipnek ott van vége, hogy bedobnak egy kézigránátot, és minden felrobban ilyen szivárványszínű csillámesőben. Cedric pedig ott fekszik a földön, és amint felkel, tol egy féloldalas perverz vigyort, és elindul, igaz, hogy egyszál alsónadrágban, de elindul a falu felé, ahonnan eljött, és kijön valami nagyon gótikus felirattal az, hogy to be continued. - Vetettem fel ötletemet a bizottságnak, akik egyetértően hümmögtek, igen ez elég Brades, perverz is, és számítógépes effekteket max a bőr miatt kell, de azt is megoldja a sminkes. Szóval nagyon jó ötletnek bizonyult.
- De akkor te koreografálsz. - Mondta a tánctanár. Micsoda? Én? Koreografálni? Azt hittem, vérbéna vagyok, de kiderül, hogy van tehetségem is hozzá?


VÉGE

2012. december 29., szombat

Huszonkettedik fejezet - Morci

Brad elég ritkán lesz morcika, inkább sír egymagában, vagy jó hangosan zenét hallgat. De amit Justin tett, sajnos túlságosan is az apámat idézte. És az megbocsáthatatlan bűn, amit nem tudok tolerálni. Ezért gyorsan be kell szereznem egy barátnőt, meg amúgy is. Szóval kell egy barátnő, aki hihet nekem istenben. Na jó, nem, de legalábbis valaki, akit szerethetek. Szóval szépen, ízlésesen felöltöztem. Ez nálam azt jelenti, hogy felhúztam egy citromsárga öltönyt, és hozzá cekcuális napszemüveget. Überkirályságos nem? Szóval lerohantam a lépcsőn, és amikor Justin odajött, hogy magyarázzon tovább, sértődött arccal elfordultam, és kiviharzottam a házból, ki az utcára. Na innen hogyan tovább? Keresek valakit, aki belémszeret, aztán majd nagyon kurvaprofi leszek? Okés, nincs terv. Tehát elfutottam az egyik parkba, nem volt messze, csak négy öt kilométerre, ott leültem a padra, és bámultam az üres papírt. Csak ültem, és gondolkoztam rajta, hogy itt milyen jó kis akusztikus koncertet lehetne adni. Csak egy gitár kéne. De az nincs báeg. Meg játszani is a bocibocsitarka szintjéig jutottam el. De most morci vagyok hazamenni, és nem szereztem csajt se, szóval még morcibb vagyok. Szóval csak ültem és bámultam az eget, szerencsére sikerült egy eldugott helyre leülnöm, ezért nem talált meg senki. Bár szerintem kezdenek megfeledkezni rólam. Áááá ez nem jó, a következő albumomat senki nem fogja így megvenni. Nem jó ez így. Menjünk, csapjunk valami botrányt. Hazafutottam, ameddigre nagyjából este lett, és betúrtam a ruhásszekrényembe, ja igen magamra zártam az ajtót az első emeleten.
-Áááá ez kell nekem. - Vettem ki egy hátulról átlagos pólót. Elölről azonban egy nagy lyuk ki van vágva, így ugyanis látszanak a szexi kockáim. Ja és igen, mínusz 10 fokba fogom ezt felhúzni, alap dolog. Szóval kerestem mellé egy szexi mellényt, most csak egy fekete mellény jutott, ami úgynézett ki, mintha pókhálóból szőtték volna, és a nadrág pedig, nos a nadrág az borzasztó átlagos volt,e gy farmer. De ez így nem volt jó. Úgyhogy újraterveztem. Kivettem egy fekete kezeslábast, amin kicsit variáltam, fogtam egy zöld festék szórót és a hasi részre ráfújtam, hogy C'm and take a ride, meg egy nyilat, ami lefele mutat. Biztos siker. Most nem? Ha botrányt akarsz, öltözz ki. Én megtettem. Rohantam le a lépcsőn, felvettem egy cipőt, most nem azzal akartam igazából pukkasztani, szóval csak egy fekete egyszerű cipőt húztam fel, Kimentem ahz utcára, sétáltam egy kicsit, a Paparazziknak szexin bepózoltam, csináltak rólam vagy egymillió fényképet, és akkor mentem tovább, rajongóknak dedikáltam, vigyorogtam, ja és persze néztek rám az emberek, báááááááááááááááááááár volt egy csaj, aki odarohant, és khm... Megtapizott OTT, de annyira nem volt katasztrofális. Szóval ja, vicces volt, négy csaj akart hazavinni magának, ebből három kiskorú volt, egy pedig khm... fiatalos. Azaz 78 éves öreg néni. Gratulálok neki, vajon honnan tanulnak a mai fiatalok ennyi mindent? Ja, hogy tőlem? Ne remek, tanár se akartam lenni. De nem baj, majd kárpótolják valahogy, amint eléggé meggyőződtem róla, hogy benne leszek a hírekbe, hazamentem, ahol Justin a képernyőre bámmult, és amikor megjöttem, rohant, de az helyett, hogy leszedte volna a fejemet, csak megölelt. Imádok ölelkezni  naaaaaaaaaa. Ne nézz hülye kamera.
- Bocsánat, hogy leszaroztam, csak tudod... Nagyon vallásos vagyok, és elfelejtem néha, hogy különböznek az elveink. - Itt egy gonosz vigyort ejtett meg.
- Szerinted kurva vagyok? - Kérdeztem tőle tettetett felháborodással. - Nem haragszom, csak olyan volt, mintha apám mondta volna, és... Na mindegy, legközelebb gyere velem polgárpukkasztani.

VÉGE

Huszonegyedik fejezet - Új album

Anettéktől visszafele a repülőm eszembe ötlött egy másik videoklip is. Nagyon érdekes lehetett volna, de amint felhívtam Lolót, és közöltem vele az ötletet:
- Rendben, remek klip lenne, de az előző albumodból már nem nagyon tudunk többet kihozni, a Turn me Up meg amúgyis az egyik legkevésbé kedvelt szám az albumról, szó sem lehet róla. Talán ha írsz egy másik számot, amihez illik, lehet róla szó, de ha lehet most ne olyat találj ki, amit több hónapig vágnak, mert a Get Up-ot még mindig nem tudjuk megjelentetni.
- Rendeben van. - Sóhajtottam. Jólvanna, az én klipjeim ilyen nagyon szuper látványvilággal rendelkeznek. - Akkor nekiülök a dalszövegírásnak.
De nemtudom, miről írjak. Á majd szavakat fogok felirkálni, és a következő albumom címe nyilvánvalóan nem az lesz, hogy Nightmare. Merthogy az, hogy rémálom hülyén néz ki. Szóval felírtam egy szót. Aztán kihúztam. Végül ötvenedikre felírtam a warrior szót. Igen, tiszta harcosnak éreztem magamat a szavakkal. Megnézegettem... Nem is rossz, sőt egész jó. De miről szóljon? És akkor eszembe jutott egy tizenegynéhány éves srácocska, aki egy Baseball ütővel ver szét egy bordásfalat, és sírva rohan el otthonról. Igen, az a fiúcska én voltam. Mostmár csak egy emlék, amitől nem sírni támad kedvem, hanem vidáman emlékszem rá vissza, hogy már akkoris milyen izmos kis gyerek voltam, hogy szétvertem egy kemény fa építményt. És persze, hogy milyen bátor  voltam. Egy harcos pedig bátor és erős. Szóval remek ötlet lenne dalszövegnek. De bökkenő, hogy nemtudom, mit írjak. Aztán elkezdtem írni valami fos szöveget. Hallottam a fejembe, ahogy közepes sebességgel énekelgetem, ami nálam közepes az eléggé uptempo gyanús, na nembaj. Szóval csak írtam, kiírtam magamból mindent. Na persze nem én lennék, ha nem lett volna benne egy versszaknyi gyors, ütemes, bár most visszafogott rap. Szóval egész menő szöveget írtam meg kevesebb mint húsz perc alatt. Na egész ügyes kissrác vagyok, ha azt nem nézzük, hogy a Warrior című számhoz egyáltalán nem passzolt a túlszexualizált klip, ami a Turn me Uphoz viszont passzolt volna. Szóval ezt megint bebuktam. Szóval két lehetőség volt. Vagy nekiállok valami zeni alapot szerezni a számhoz, ami nem fog sikerülni, ezért aztán rohanok Lolohoz, hogy találjon egy producert, vagy elkezdek még egy erősen szexuális tartalmú szöveget gyártani. Vagy középút: kitalálok egy mjúzikvidijót a számhoz. Na melyiket tettem meg? Persze, hogy oversexualized dalszöveget írtam, Lolo nagy örömére, ez nyilvánvaló, hiszen csak imádhat engem. Na mindeeeeeeeegy. Szóval leültem, és elkezdtem írni, jó kis szöveg lett, na ez az, aminek a dalszövege vagy ki lesz sípolva, vagy annyira hülyék lesznek az emberek, hogy félreértelmezik a metaforákat. De az már nem az én dolgom, egy biztos, a klip tisztázni fog mindent. Ha meg valakinek nem fog tetszeni, az nyugodtan kefélhet kutyát, de emberrel ne nagyon, mert kicsit túl prűd ehhez. Ja a szám címe mellesleg C'mon and take a ride lett. Ne tessék félreérteni, természetesen a szexről szól. Justintól meg is kaptam a magamét, amikor meglátta:
- Ez MI? Te tényleg ilyen dalszövegekkel akarod tömni a rajongóidat? - Kérdezte, totál bekattant, még azzal a szöveggel sem volt ekkora baja, amit a múltkor megnézett horrorfilm ihletett.
- Ez DALSZÖVEG. Ne legyél ennyire túlvallásos megint. - Nyújtottam ki a nyelvemet. - Hidd már el, hogy nem rosszat akarok tanítani nekik.
- Ááááááá nem, csak gyere, lovagolj meg, garantálom, hogy hinni fogsz istenben. Ez tudod milyen botrányos? - Igen, ez is benne van, sőt ez a refrén, de mondjátok, hogy nem szexi.
- És? Miért? Mit problémázol? Nagyon imádlak, meg minden, de miért vóakarod cenzúrázni a dalszövegeimet?
- Nézzük csak... Nyisd ki a szád és megkapod a háromkirályok ajándékát... Bibliai metaforákkal tűzdeled tele ezt a szexuális szemetet? 
- De... - Szóval szemét... Hát rendben. Felrohantam a szobámba, és ott ültem. Justin Bieber, a legjobb barátom, és elsőszámú példaképem szerint szemét amit csinálok...


VÉGE

2012. december 20., csütörtök

Huszadik fejezet - Elkékülni, karácsony, sajt...

Szóval megbeszéltük Anettékkel, hogy majd együtt karácsonyozunk, én pedig küldtem egy listát, hogy hányan megyünk. Unfortunately, volt egy ember, aki ennek nem örült.
- De én nem megyek karácsonyozni, nekem ömh... itt kell maradnom, és a családommal karácsonyozni. - Mondta Joe, öhh hát csak annyi a probléma, hogy a családjából kitagadták, és ha vissza is fogadták volna, akkor sem menne, tudom, ismerem. De nem tettem szóvá, érzékeny pont, de miért nem akar velünk jönni? A fiúk az 1D-ben tudtommal kedvesek, és elfogadóak. Legalábbis azt hiszem. De akkoris. nagyon furcsa néha, de azt hiszem bízik bennem. vagyis hát... Na mindegy, elmentem Justinhoz, és közöltem vele a szomorú hírt.
- Hát én nem bánom, amúgy jófej meg minden, de néha hihetetlen kiakadásai vannak. - Ja hopp, Justin nem tudja, amit én. Mármint sejtése sincs róla, bár szerintem tudnia kéne, de Joe kérte, hogy ne, hát akkor nem. szóval egész nap rohangáltam a házban, hogy mit csináljak, Joe ritka rendes tud lenni, de kicsit félénk, bár a melegek jelenlegi helyzete alapján én is félnék, de akkor is, bennem megbízhat, igazából bárki. Még azt se fecsegtem ki Justinról, hogy.. Na majdnem, ltájátok. Szóval rohangáltam, fogtaam a fejem énekeltem, hajfestékkel akartam kezet mosni, stb. Szóval el voltam foglalva, családot akartam, mert otthon nem volt meg. És ebben benne van Joe is, az öcsém, Justin a kedvenc bolond unokabátyám, Lolo a húgom, és Laura a nemistudom. unokatesóm. És mindezt nem fogom hagyni széthullani egy ostobaság miatt. Szóval beültem az autóba, és elmentem Joehoz. bekopogtam.
- Heló ömh... Mond már el, miért nem akarsz eljönni, a tesóm vagy, és tudni akarom. - Mondtam nagy keményen a megszeppent srác szemébe.
- Hát, tudod... A családomon és rajtad kívül senki nem tudja, hogy tudod... Szóval. Na. És karácsonykor ugye van ez a fagyöngyös cuccli, és... Tudom, hogy hülyeség, de na szóval... Izé. A világ hét legjobb pasijával leszek összezárva, és ugye fagyöngy alatt szabad a csók, és nem tudod elképzelni, milyen nehéz, ha senki nem tudja rólad, de te egyedül érzed magad, és nincs ott senki, neked meg kell . - Elsírta magát, nem bírta tovább, borzalmas volt látni, utáltam, ha rajtam kívül más srác volt szarul. Én ugyanis ilyenkor megölelem az embert, de ezmiatt sokan ferdehajlamúnak gondolnak, ezért nem ölelkezünk, Joeval ezt szabadabban tehettem, de na mindegy. Szóval megöleltem.
- Tesó, ha valami bajod van, gyere nyugodtan, és mondd, Justin nagyon kedves, jófej, egyáltalán nem ítélne el, ebben biztos vagyok. Vagy ha igen, akkor is szelíden csinálná. De nem tenné, tudod vallásos. - Na szóval hazaindultunk, és Joe nagy közleményt adott ki arról, hogy ő bizony homoszexuális, és aki akarja itélje el. Mármint szűk családi körön belül. elég hamar rájöttünk, hogy Justin kifejezetten viccesnek találja ezt, és egész jót röhögött.
- Homsozexuális. Milyen vicces egy szó... hahahahahahha - És ez ment nem tudom meddig, még este is tolta, hogy hahahahahaha viccesszó, homoszexuális. És gondolom Joe jókedvvel aludt el, vagy ha nem, akkor a jó kurva anyját.


VÉGE

2012. december 19., szerda

Tizenkilencedik fejezet - A múlt árnyéka...

Egyik napról a másikra esdekelve eljutottunk a December tizedikéig, amikor is végre elkezdhettük megbeszélni az AMÁs fellépés részleteit. Azaz elmehettem kiválasztani a ruhát. Erről fogok most mesélni, tudniilik  én két azonos szín között is megtalálom a különbséget, és ez szokott problémát okozni. Szóval reggel felkeltem, és rögtön kirohantam, ugyanis tegnap megint esett hó.
- Bázeg hideg van, de kurvára... - Igen, pizsamába kell kimenni a hóba, mert miért ne? Baajod van? Ajánlom is, hogy ne. Na szóval. Dlindultunk a ruhapróbára, ami mondanom sem kell, abszolút az én világom volt, ruhák mindenfele, színek kavalkádja, tiszta őrült mindenki, és hát.. Ez kell nekem. Szóval nézelődtünk, mindenféle ruhák voltak, választani sem tudtam volna, így egy szobába mentünk be, csak néhány ember, én, Joe, akivel egész jóba lettünk, őszintén kicsit túl jóba ahhoz képest, hogy kikosarazta. OMG. Lolo, és Laura.
- Foglaljuk le valamivel, hogy ne a ruhákon járjon az esze, és majd rá fog bökni egyre. - Javasolta Lolo, én meg belementem, bár ne tettem volna.
- Rendben vaaaaan. Én kérdezek először. - Mondta Joe, na remek, most aztán nem szabadulok. - Hány évesen vesztetted el a szüzességedet?
- Ez érettségi tétel te buta, há' hogyhogy nem tudod? Amúgy khm..... HOL? - Visszafojtott röhögés...
- Gondoltam, csak elől vesztetted el, de hát... - Mondta, láthatóan nem esett le neki.
- Oké, na szóval asszem 16 voltam. És nem részletezek. - Mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.
- Éééééééééééén jövök, az előbb is én jöttem volna. - Mondta Justin visszafogott bájjal, udvariasan Lolo ölébe ülve, a hölgyeket előre, ez csak természetes... SE - Szóval ugye tornásztál, és mondtad, hogy abbahagytad. Miért?
Na jó, tisztázzuk, én most élvezem a torna gyümölcsét, akkoriban utáltam, és a tornateremtől enyhén szólva frászt kapok. Vagy a sírógörcs kerülget.Vagy mind a kettő egyszerre. Na most a kérdésre képek villantak be. Képek, ahogy a szüleim megütnek egy elszúrt verseny után, vagy ahogy az edző ordibál velem, esetlegesen a társaim röhögése azon, ha valamit rosszul csinálok, és a többi. Nem, nem ezért hagytam abba, az egész együttes hatásáért. Szerettem mozogni, szerettem mindent csinálni, de... Inkább hallgassátok meg:
- Hát.. - Hosszas csend után, akadozva szólaltam meg. Senkinek nem beszéltem még róla. - Szóval kiskoromban kezdtem el tornászni, és nagyon imádtam, mindenféle szuper dolgot tudtam csinálni, izmosodtam, izegtem, mozogtam, és a vége az lett, hogy mindenféle versenyre eljártam. Aztán a szüleim nagybüszkén mutogattak mindenkinek, és vérszemet kaptak. Először csak ha érem nélkül jöttem haza kaptam egy nyakast. Aztán már öltözni sem mertem a sok seb miatt, amit apám miatt szereztem. És hát... A vége az lett, hogy az edző kiabált, hogy miért nem meg a duplaszaltó, ha a többi elem megy? Aztán fogtam egy baseball ütőt, nem tudom, hogy került oda, mindegy, és szétvertem a bordásfalat, aztán.. aztán... - Itt már nem bírtam értelmes mondatot mondani, csak makogtam, és bőgtem. Na igen, könnyebb lesz úgy dönteni, hogy a sok könnytől nem látok semmit, mert mert nem. Valóban. Nem baj, valakinek legalább elmondtam. Patakokban ömlött a könny a szememből, és megint előjött a vágy arra, ami kiskoromban rendszeres volt, a régi sebek az alkaromon megint fájtak. Úgy éreztem, hogy most, hogy minden kezdett hrelyrejönni, megint a padlóra lettem küldve. Nem tudja az emberek 99%-a, hogy ez hogy esik, de nem is próbálja ki, csak ítélkezik. Ezt szerettem a családomban. Belülről mind tudtuk, hogy selejtesek vagyunk, nem ámítottunk senkit azzal, hogy tökéletesek vagyunk, ez segített mások elfogadásában. de a múlton ez nem változtatott. Hiába a múltam tett azzá ami vagyok... Az árnyéka még ma is megkísért, és néha én, néha ő győz.


TO BE CONTINUED...

2012. december 17., hétfő

Kis kitérő part 2

MINDENKI FIGYELMÉT FELHÍVOM, HOGY A TÖRTÉNET NEM KAPCSOLÓDIK A BLOGHOZ, ÉS ERŐS ÉRZELMEK KIVÁLTÁSÁRA ALKALMAS!!

Na most hogy mindenki elmenekült, vagy ittmaradt, mert semmi köze a bloghoz, el is kezdeném, szóval sok olyat látok, hogy Taylor Swift dögölj meg, és a többi. Meg egy állítólagos tweet miatt is akadtak ki sokan, hát képzeljétek el, ha milliók akarnák a halálomat, én is kurva zabos lennék. Nos íme a történet:
*lö Harry szemszögéből vizsgálódunk*
Megint rosszul volt Taylor... Reggel hat óra volt, és megint hányt, tegnap este is hányt, mi baja lehet? Oké, hogy rosszul esik neki az utálkozás, de ha ez miatt lenne szakítottunk volna. A rajongóimat nagyon szeretem, de túl messze mennek, Taylor nagyon kedves lány, és soha nem akarna kihasználni. De nem siránkozok, olyan életem van, amiről sokan csak álmodnak. De ennek is vannak hátulütői. Bementem a fürbőszobába, most hogy azt hiszem jobban van.
- Jobban vagy? Muszáj bemennünk a kórházba, hogy kivizsgálják, ez már egyáltalán nem a vicc kategória, nagyon is komoly. - Mondtam neki, és megfogtam a kezét. Megcsókoltam. Megint felszálltak láthatatlan pillangók a gyomromban. Nem tudom, mi lenne velem nélküle.
- De hát.. - Ekkor valószínűleg meglátta a szememben az elvesztésétől való félelmet. - Rendben van, menjünk, de akkor légyszíves vezess te.
Persze, hogy vezettem, és igyekeztem nem túl gyorsan menni, de tudni akartam hogy mi baja van, szóval valamilyen középtempóban mente, így ő nem lett rosszul, mi pedig hamar a kórház elé értünk. Sok rajongó volt, most az egyszer nem foglalkoztam velük, mert siettem. Biztos baromira haragudtak rám, de istenem. Bent voltunk. Taylort vizsgálták, vizsgálták, én ültem kint, és vártam, szurkoltam, hogy ne legyen komoly. Aztán behívtak, és komor képpel közölték: vastagbélrákja van, nagyon előrehaladott stádiumban, körülbelül egy hónapja van. De igyekeztem pozitív maradni:
- Ez lesz életem legszebb egy hónapja. - Mondtam...
- Harry.. Az orvosok beszéltek egy másik megoldásról is, és tudod... A rajongóidnak igaza van, nem érdemellek meg téged, és már eddig is csak nyűg voltam. És így csak még inkább az lennék. Azt hiszem, hogy... Jobb lenne, ha eutanázia mellett döntenék. Hidd el, neked is jobb lenne. - Nem, az nem lehet.. Aki nem tudja, az eutanázia lényegében annyi, hogy az orvos megöli a pácienst.. Oké szebben is lehetne mondani, de ez a lényeg.
- Nem, kelklesz nekem, nem hagylak elmenni, ha egy hónapot tölthetek veled, akkor egyet, de azt úgy, hogy senki nem szólhat közbe.
- Harry... Már döntöttem. Ezt akarom. Egy óra múlva beadják az injekciót. Addig el kell búcsúznom a szeretteimtől, a rajongóimtól elbúcsúztam, most tőled fogok, szia.
- Kérem fáradjon ki. - Mondta az orvos.
- Neeeeeeeeeee nem ölhetik meg. - Ekkor kettő verőlegény szerű orvos kitoloncolt a termből. Egy óra múlva Taylor ernyedt, hideg testét vitték ki a kórteremből. Felkiáltottam, és összeestem. Néztek rám, de nem érdekelt, életem szerelme ott feküdt, halottan. Kirohantam a kórházból, és beszálltam az autóba, nem érdekelt semmi, csak mentem, és mentem, ekkor egy szakadékhoz értem, amit nem vettem észre. és hát... Így haltam meg.... - Mondtam az előttem álló karddal a kezében álló angyalnak. - Ez volt a földi életem...


A TÖRTÉNET NEM TÖRTÉNT MEG...

VÉGE :'(

2012. december 16., vasárnap

Tizennyolcadik fejezet - Last tuesday night...

December hetedikén kómásan keltem, a tegnapesti fellépés nagyon betett nekem, de akkoris ezt akarom csinálni, és PONT. A rajongó ritka aranyos volt, sokat beszélgettem vel, sokan otthagyták volna a show után, hogy menjen hazaa, de én hazavittem az autóval, sőt még a szüleivel is találkoztam, oké éfélkor elmentem, de na két órát nála voltam, de az elején szóltam, hogy nem kérek semmit. De mindennel tukmáltak. Szóval jóóóó volt, bár haza már Justin vitt, mert kicsit illuminált állapotban voltam, de tweeteltem is, hogy mindenki tudja, engem nem nehéz ágybahúzni piásan. Na de legyünk példaképek. A felajánlott szexuális szolgáltatásra ig.. azaz nemet mondtam, és hazamentem, nem amúgy tényleg nem történt semmi, mert ha történt volna, na akkor megosztanám veletek.. Vagy nem. Szóval reggel eléggé kómásan, másnaposan keltem. Ja és vagy menstruáltam, vagy valami megvágta a combomat. Először megvizsgáltam a kevésbé valószínűt, és tényleg, tegnap óta nem változott meg kisBrad szerkezete, még mindig domború voltam lent. De felfedeztem egy hatalmas (oké, két centis) vágást a lábamon. Na az hogy a francba került oda?
- Justeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen van egy vágás a lábamon, ugye nem szadoztál este? - Tudom, vicceske vagyok, mindig is az voltam.
- Mi? Ja nem, az te voltál, amikor a késsel ügyeskedtél kicsit berúgva. - Mondta. Késsel? Ügyeskedtem? Miről nem tudok még?
- És ki adott kést a kezembe? - Kérdeztem abszolút meglepetten. Tudniillik én a késsel virtuóz módon.. Tudom megölni a hátam mögött állót, úgy, hogy előre szúrok.
- Én biztos nem. Vagy várjál. Ja de, én voltam, de csak mert aztmondtad, mit is? - Itt elröhögtem magam. - Jólvanna nem csak te ittál. Jaa na szóval, hogy el akarod mosni. És elrohantál vele a szobába, miközben azt ordítoztad, hogy: Drágaszás, enyém a drágaszág. - Na jó, ez ugye nem komoly? Oké, asszem megyek öngyilkolni, na nem, inkább elröhögtem magam abban a pillanatban, de nagyon durva volt, Justin még gesztikulált is hozzá.
- Köszönöm ezt az érdekes infót, remélem élvezted a nézését. De erről egy szót se senkinek. -Mondtam neki... Ó bár ne tettem volna.
- Segáz, hogy feldobtam twitterre. - Ó anyám. - De ne aggódj, csak trendvoltam a Brollam egész este.(angolul Brollum) - Mondta nevetve. Majd megnézte a telefonját. - Ja nem, most is az.
- Anyádaaaaaaaat add ide a telefonodat. Töröld a tweetet. Vagy. - Mondtam, és bementem a nappaliba, bekapcsoltam a DVD lejátszót, és beraktam a Last Songot. Odacibáltam Justint. - Na most ezt megnézed velem.
- Ezt a filmet szeretem. - Háháháháháháááá kis gyanútlan. A film vége fel már szerintem csak egy késre vágyott. Szokás szerint sírtam, és tőle kértem zsebkendőt, ha nem volt elég gyors, a ruhájába töröltem a szemmet. Aztán lefényképeztem, és feldobtam twinyóra: "#BosszúlvlBrad hahaha @justinbieber többet nem raksz fel piás képet ugye? #SWAG <3" Aztán bementem a gardróbba. a szentélyem volt, tele volt rengeteg ruhával, amit Laura és én együtt terveztünk. Drága emberke volta, mert egyszer húztam fel minden ruhát, de szerettek a divattervezők, mert kísérletezhettek rajtam, nem volt olyan, amit nem vettem volna fel. Justin jól vállonboxolt a nagy csodálozásom közepette.
- Egy bizonyos Stefani Germanotta keres. - Futottam mint állat.
- Gagaaaaaaaaaaaaa. - Szóltam bele a telefonba, ahonnan egy hasonlóan lekes Braaaaad jött ki.
- Csak annyi, hogy jövő héten be tudok menni a stúdióba, elkezdhetjük a dal felvételeit. - Lady Gagával fogok közös dalt felvenni. - Aztán vegyél fel valami jó ruhát, Láttam Lala terveit. Hasonlítunk.
- Ööööööööööööööööööööööööööööööööööööööiéeaá. - Köszöntem el értelmesen, Gaga ugyanis a sajátosságával elképesztő módon megfogott, nagyon imádtam, na jó nem volt egy jó csaj, de imádtam a stílusát...


VÉGE

2012. december 14., péntek

Tizenhetedik fejezet - Első saját fellépés

Nagy nap volt nekem december hatodika. Nem, még nem készültünk el a videoklippel, de valamiért nem az érdekelt, hanem a mikulás ajándékom. Én dalszöveget írtam. Hahahahahaha csak abban vagyok jó, na  meg aztán azt előadni és pont. Ennyi, a tornához is béna voltam, csak kitartóan gyakoroltam. Szóval az úgy ahog ment, de gondolom már mindenki unta, nembaj, én ennyit tudtam. A vicces az volt, hogy amit én kaptam valami hihetetlen nagy ajándék volt. Egy saját koncert, ahol nem én vagyok a vendégfellépő. Tökéletes ajándék. Hogy hol? New Yorkban. A 70ezres arénába szóló jegyek tíz perc alatt elkeltek. Hihetetlen nyomás volt rajtam hatodikán, amikorra ki volt írva a koncert. Amint beléptem az öltözőbe, ott fogadott Laura, aki megint totál fel volt ajzva, énis, hiszen mégis első saját koncert.
- Lesz egy-két szám az új lemezről is, ugye jól emlékszem? - Kérdezte Joe, a rendezvényszervező, akivel most dolgoztam együtt először, és aki nagyon aggódott, hogy mindent jól csinált-e. Ja és mellékesen egyszer rámmozdult. Igen, ÚGY. Szóval kicsit néha túlbuzgó volt, de jófej volt.
- Te mondtad hogy legyentejóég. Na mindegy, szóval igen, lesz. - Mosolyogtam rám, majd bálltam az emelőbe, lehajtottam a fejemet. A Believe Tour egy részén voltam csak ott. Nagyon régen énekeltem közönségnek. De feljutottam. Ott volt, talán többis mint hetvenezer ember, akik az én nevemet skandálták. És akkor indult a szám. Énekeltem, jó kicsit nehéz volt ebben a szerkóban, ja tényleg ruha: szóval egy nagy nagy áááá elmagyarázni nemtudom, szóval a lényeg, hogy nem a legjobb énekes ruha volt.De szerettem fellépni benne, amúgy az egyik szám címe az volt, hogy let's go crazy, ezt minden rajongóm szó szerint vette, totál megbolondultak, imádtam őket, csak néztem ahogy a tömeg hullámzik az általam kiénekelt hangokra, és velem együtt skandálnak. Olyan jó életem van. Soha nem cserélném el semmiért azt amit átéltem eddig. Semmit, felejteni sem akarok. A tömeget most néztem meg jobban, különböző színű pólók voltak. És ha jól figyeltem az jött ki, hogy We <3 Brad.
- Nem kellett volna... Nagyon kedvesek vagytok, imádlak titeket. - Mondtam a könnyeimmel küszködve. Igen könnyen elérzékenyülök, ez a pillanat pedig hihetetlen volt számomra. Utána pedig az Ellen showra hívtak meg, Lolo és én megyünk. Nagyon izgultam, ez egy olyan hosszú, de olyan jó nap volt, hogy elviseltem volna, ha tovább tart. Szóval énekeltem, oké voltak hamis hangok, de na te se mindig énekelsz tisztán hídban. Várjál, le se tudsz menni hídba. Na kuss :DD. Szóval a koncertet nagyon élveztem, onnan rögtön az Ellen Showra mentünk, Justin  otthagyott minket háháháháhá végre valamit egyedül csinálok. Mármint ittvan Lolo is, de az nem számít, mert ő csak nagyon büszke rám. És adásban is vagyunk.
- Üdvözlök mindenkit, ez az Ellen show eheti adása, a mai vendégünk.... A pop egén nem olyan hosszú ideje tűnt fel, és egyre fényesebben ragyog, duplaplatinalemezes albummal rendelkezik, rengeteg AMA és EMA jelöléssel, illetve majdnem húszmillió twitterkövetővel gazdagodott körülbelül kilenc hónap alatt. A legnézettebb videoklipjének a nézettsége négyszáz ötvenmillió ember. Hölgyeim és uraim: Brad. - Beléptem, hallottam a bemutatóbeszédet. Így összefoglalva nagyon soknak tűnik.
- Helóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó. - Léptem be a terembe nagyvidáman. - Olyan ijesztően hangzikm mindez így összefoglalva, hogy először nem is tudtam, kiről beszélsz. - Mondtam Ellennek, aki viszont még mindig a ruhámat vizsgálta, valamiért nagyon zavarta... Egy ezüst egyberuha volt, de különlegesség az a gömb volt, amiben voltam.
- Ezt a ruhát Gagától loptad? Amúgy egész jól áll, ha persze nem zavar, hogy este nem fogsz leülni. - Mondta, felnevettem, majd beinvitáltam Lolót. - Gyere be. Amúgy nem, nagyon imádtam a stílusát mindig is, és megkaptam a divattervezőjét. Nagyon nagy dolog, hogy vele dolgozhatok együtt, amúgy az új albumomon, ami névváltáson esett át, most a Crazxyside nevet viseli, na azon együtt fogok dolgozni Gagával, ütős buliszám lesz, komoly jelentéssel.
- Mint az összes többi számod. Nagyon nagyon gyorsan és elképesztő mélységgel lettél sztár, nem érzed úgy, hogy le kéne állnod? - Kérdezte.
- Nem, sőt a mai fellépésem után még biztosabb lettem benne, hogy szükségem van erre, a rajongóim miatt, imádom őket. Szükségem van rájuk, és amíg tehetem ott leszek neki, próbálok kommunikálni velük twitteren, igyekszem válaszolni, de ez szinte lehetetlen, mindenre sehogy se fogok tudni, nagyon sajnálom, de igyekszem sokat válaszolni, amikor van szabadidőm, mindig fentlógok, és mentionöket olvasok. A legtöbbet csak úgy random bekövetem, hogy kicsit megijdejenek, hogy nem vettem észre őket, és így többet is tudok, de kedvencet azért kap mindenki, merthát...
- Ez nagyon jó. - Mosolygott Ellen őszintén. - De most kapsz tőlünk egy meglkepetést, egy rajongódat elhoztuk ide, ő nemtudja, hogy ITT van, és aztse, hogy te ittvagy, légyszíves bújj el a függöny mögé. Ha megvan, szólj.
- Megvan.
- Okés, akkor hozzátok be a lányt. - Egy gyönyörű 15 éves lány jött bekötött szemmel. Levették a szemkötőt, sikítozott, ugrált, pedig még csak Ellent látta. Nagyon vidám volt.
- Nagyon örülök, hogy ittvagy, de szerintem jobban fogsz örülni annak, aki a függöny mögött van. - Na itt előugrottam, igenvicces volt ahogy a gömböckém is jött velem, de már megszoktam, a menő ruha fáj. A rajongó sikíííííííííítozott, majd megölelt, és sírt.
- Ne sírj, hát sírós képet kell, hogy csináljon rólad Ellen velem? Nézd milyen menő ruhába vagyok, csak a rajongóimm miatt, nevess, azért vagyok, hogy boldog legyél, nem azért, hogy megsirassalak. - Mondtam, a szavak megtették a hatásukat, és a lány mosolygott, odapasszolta a telefonját Ellennek, aki csinált egy képet, majd  mosolyogva mentem fel a színpadra elénekelni a Get upot, nagyon utáltam, hogy még nincs kész a videoklip, de ezvan, ha sokat dolgozik az ember.


VÉGE

2012. december 13., csütörtök

Tizenhatodik fejezet - Get up

Történt egyszer, hogy a stúdiófelvételek elkészültek az első kislemeznek megjelentetett számhoz, November vége felé voltunk, és elkészült a mestermű. A mestermű, ami valami fantasztikus volt. A szám egy pörgős szám, kicsit Nicki Minaj stílusú rappel, de van benne ének is, és totál egyedül írtam, a zeneszerzés soha nem ment, de erre voltak emberek, akik profin megcsinálták, minden tök jól ment. A videoklipet elkezdhettük forgatni. A ruhákat Laura tervezte, aki volt olyan őrült, mint én, mint megtudtam, és nagyon bírtam. A klip elején egy szürke felső volt rajtam, aminek a különlegességei a hatalmas fekete "vállak" voltak, amik kifelé ágaztak el, és a nadrág pedig fényes fekete anyagból készült, de ami durva volt benne azok a nagy zöld csíkok voltak. Imádtam ezt a nőt, zseniális volt. A klip pedig viszonylag egyszerű volt... Hahahahaha nem. Szóvaal éééén állok az éjszaka közepén egy réten, mindenfelé letarolt fák találhatók. Egyetlen dolog van, középen egy zuhanyzó, amiből szép lassan csöpög a víz. varjak szállnak mindenfele, a távolból tüzek látszanak, és a levegőbe felszúró vasvillák, és azt kiáltozzák:
- Haljon, haljon, haljon. - Itt lassú,, a számra nem jellemző zongorázás hallatszik, én beállok a zuhanyzóba, és persze ruhában elkezdek beszélni:
- Van olyan pillanat amikor mindenki a halálodat kívánja. - Itt megnyitom a csapot. - Amikor egy ember utálata erősebbnek hat, mint milliók szeretete. - Ekkor elkezdem magam vizezni. És többször akarom úgy hajtani a fejemet, hogy belemenjen a víz. - De ilyenkor már csak az miatt is élned kell, hogy azokat a rosszakat, akik bántanak idegesítsd, mert megérdemlik. - Itt kilépek a zuhanyzóból, elhúzódik a függöny. Fekete vérfoltos öltöny van rajtam, és a fogamon látszik, hogy vámpír lennék. Összesek, ugyanis odaérnek a falusiak, és térdre kényszerítenek.Megszólalok:
- Ezért arra kérlek, hogy kelj fel. - Kelj fel= Get up= a szám címe. Ekkor kezdődik a rap rész, amit ilyen Bradstílusú leordítással adok elő a falusiaknak. Nem bántok senkit, de hát na nem tűnök vidámnak. A tüzekkel hadonásznak, én hátrálok, és ekkor jön a  refrén, aminek a kezdeténél kialszanak a tüzek, és csak az én arcom látszik. A falusiak elmenekülnek, én elégedetten indulok el egy városba, ahol állásinterjún veszek részt, és az öltönyöm mellé, amiről eltűnt a vérfolt, veszek egy passzoló lilakristályos napszemüveget, és vidáman mászkálok, amint elkezdődik a refrén elkezdnek üldözni megint... Amint vége a számnak, hirtelen mindenki megfagy. És kijön a To Be Continued felirat, ami egész furcsa, mert csöpög belőle a vér. Szóval ennyi lenne, tudom, hogyy durva, és talán átlagonfelülien sötét, de sajnos sötét témákról szól, nem tudok mellé elképzelni cukorkás videoklipet. Sajnálom. Amúgy összesen négy hónap volt a klip felvétele.


VÉGE :)

Tizenötödik fejezet - Tél.

A tél eléggé hirtelen jött, egyszer reggel hatkor hangos szélre keltem, kinéztem az ablakon, hogy megnézzem, mi van, és akkor megláttam. Minden fehér volt, és November, oké otthon utáltam a havat, de ez Amerika, és... Első karácsonyom sztárként. Első karácsonyom itt, első havam sztárként. Első havam itt. Ezt nem lehet egyedül megünnepelni. Szóval átrohantam a másik szobába:
- Justeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen... Kelj fel, havazott... Gyere ki játszani a hóba hahóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó Justinbácsi ébresztő. - Kiabáltam, az persze a legkevésbé sem érdekelt, hogy reggel egykor ment aludni, mert minek? Hát hó van emberek.
- Jólvanna, higgadj le. Minek menjek ki a hóba? Most nem alkalmas, fáj a hátam. Meg a seggem. - Mondta... Neeeee, nem hagyhtaom ki.
- Hát igen, én is élveztem a tegnap estét... De most ki akarok menni a hóba. - Mondtam neki, azt figyeltem meg, hogy az emberek körülöttem korán reggel nem olyan fogékonyak a humorra, főleg nem az enyémre.Szóval az arcomba nyomott egy párnát, és egy kevésbé vidám nyögés hagyta el a száját.
- Jaaaaaaaaaaaaaajjjj basszus fáradt vagyok, most ne fárassz ezzel. - Mondta aztán amikor kicsit felkelt, eszébe jutott, hogy nagyon nem vagyok túl még Perrien, csak inkább nem beszélek róla. Szóval sokkal vidámabb lett... Ááááá nem volt feltűnő, segáz, na mindegy, legalább jön a hóba. Felhívtam Lolót, hogy jöjjön már ki, megyünk játszizni a hóba. Na én és Justin jó páwásan beöltöztünk, de untam magam áááááh kell egy Ryan. Lolo megjött, és boldogan konstatálta, hogy nem adunk lejjebb, maradunk a selyemfiú stílusnál... Igen, a rószaszín bakancs, lila kabát, neonzöld sínadrág nekem is sok lett volna ha.. Nem, az sose sok, az öltözködés minden alapja. Szóval elég sokat őrültködtünk a hóban, egykét vidámésuncsizó utáló megdobált minket hógolyóval. Szóval igen, nagyon jó volt, bár szívesen kihagytam volna azt a részt, amikor Justin megfürdetett, de végülis megérdemeltem, hiszen szegény haját totálisan eláztattam. Pedig puszta szeretetből belenyomtam a fejét a hóba. Igen, de amint hazaértem megint levelek fogadtak. Nem a volt családtól, hanem, figyeljetek, az ABC és az MTV csatornáktól. Talán vannak akik nem tudják, szóval: az ABC az AMÁt szervezi, az MTV az EMÁt, szóval amint elolvastam, hogy jelölve lettem a legjobb pop, legjobb új, és legjobb stílus kategóriában. Oké, legjobb popot elbuktam, de a kettő másik jelölésnél volt esélyem. Az AMÁra jelölve lettem évpoprockalbumaelőadójaújelőadóadjójaújpoprockelőadója :DD Na szal: év poprock előadója, albuma, év új előadója, és év előadója. Utolsó=WTF??? Engem év előadója? Hát okés, szívroham... Justin vigyorgott. Tudta milyen érzés ez, és a kis gonosz pöcs még direkt arréb is állt, ezért jól bevertem a fejemet. Fuuuu demegütöm. De felhívtam Ryant:
- Képzeld kaptam sok jelölést. A díjátadón lévő ruhámra vannak ötleteim, valamim Lady Gagás ruhát szeretnék, nagyon kérlekkérlekkérlek csak meg lehet oldani. - Ryan tettette a gondolkodást, nem nagyon ment neki, nem volt hozzászokva, hogy használja az agyát, mintha én lennék komolyan. Szóval igen, belement, majd átküldtem neki néhány ruha ötletet, mint kiderült Laura, aki Gaga ruháinak nagyrészét tervezte éppen szabad volt, szóval íme: A ruha alapból fekete, és ha le akarom ehgyszerüsíteni, egy túlextrázott munkásruha, hátul egy nagy koronggal. A rajzon amit Mrs. Wurst csinált ez sokkal jobban nézett ki, de na hát ennyi nagyjából. Az ülés érdekes lesz benne, de ott lesz Gaga, akivel lepacsizhatok majd, jaés: Az Új Albumomon megmutaatom mindenkinek a vidám, őrült Bradet, és lesz Gagával közös számom, pedig köztudott, hogy nem szívesen dolgozik közösen senkivel.

VÉGE:)

2012. december 11., kedd

Díííííííííííííj :)

Drága Anettemnek és Gwenemnek köszönhetően nyertem egy cuki kis díjat ^^ Egyszerűen hihetetlen számomra, hiszen eléggé gyenge, sőt szar írónak tartom magam, de megkaptam, köszönöm szépen :) Basszus nem tudok sokat írni, de tudom, hogy azt kéne :O



Szabályok: 
1.Írj magadról 11 dolgot! 
2.Válaszolj 11 kérdésre! 
3.Írj 11 kérdést! 
4.Küld tovább 11 blognak!

1.Írj magadról 11 dolgot!
1. Nagyon nagyon érzelmes vagyok...
2. NAGY Belieber vagyok.
3. Szeretek embereknek segíteni a problémájaikal kapcsolatban.
4. Soha nem ítélek el senkit.
5. Ritka nagy hülye tudok lenni.
6. A szüleim nem ismernek annyira mint szeretnének.. :P
7. Rengeteg időt töltök énekléssel.
8. Nehezen illeszkedek be.
9. Könnyebben barátkozok lányokkal.
10. Nagyon szókimondó tudok lenni.
11. Néha még magamat is meglepem, nagyon gyorsan változok.

2. Válaszolj 11 kérdésre!


1. Előre megírod a részeid, vagy spontán akkor írod mikor eszedbe jut? Azt írom, ami az eszembe jut, nem gondolkodok sokat, csak inkább javítok közben néha. 
2. Általában amit először leírsz azt hagyod meg, vagy átírod? Azaz szokott tetszeni amit először leírsz? Inkább nem írom át, de második kérdésre nem a válaszom, nem mindig szokott, de részemről igazából a blog inkább önkifejezés, mintsem mások szórakoztatásásra íródik, különben ugye vidám történeteket írnék. 
3. Szeretnél a jövőben is az írással foglalkozni? Hát, ha a dalszövegírás számít, akkor igen, egyébként nem hiszem. 
4. Hogyan jött az az ötlet, hogy akkor te most írsz egy ilyen történetet? Valaki mondta, hogy kezdjek el egyet írni, nem Sziszu, ááá nem. Szóval úgy, meg rájöttem, hogy ha kiírom magam, sokkal jobb :) 
5. Melyik írót tartod követendőnek, ki az, akinek az írói stílusa meghatározó számodra? Miért?  Anette és Gwen, ők tudnak hosszú részt írni, nekem valamiért nem megy. 
6. Mi a legnagyobb álmod? Hogy énekes vagy raper lehessek, és mindenki elismerjen, énekelhessek Justin Bieberrel a színpadon :) 
7. Ki a kedvenc karaktered a saját történetedben? Miért ő?  Hűha talán Brad, leszek egoista. Vagy Justin, de mindegy nemtom :S Szóval hát Brad igazából nagyon érdekes jellem, néha még magamat is meglepem vele, nagyon sok mindent átélt, sokat tapasztalt, és ez edzette őt. Ő egyébként ami vagyok, és ami szeretnék lenni egyszerre. Justin meg... Igazából nem tudom hányszor éreztem úgy, hogy valamelyik száma "életet mentett"... 
8. Kedvenc könyved? Nem tudoooooooooooooooom, foggalmam sincs.. Talán Anthony Horrowitztől a mi anaeve jajj nem állok fel na... megvan, veszélyes iskola. 
9. Egy általad választott könyvből, vagy akár blogos irományból válassz egy karaktert, akinek szívesen a bőrébe bújnál! Ki lenne az? Miért Ő? OMFG nemtom... Na jó, legyen Alex Rider Anthony Horrowitz könyvsorozatából. Mert bírom a  srácot, és mert ő mennő kém lehetett :DD de tényleg nemtudok értelmes választ adni, sorry...
10. Mit teszel olyankor, amikor írói válságba kerülsz? Sűrűn van ilyen?  Anettet, Laurát és Lolót faggatom :9 Nem igazán, eddig egyszer volt :) 
11. Örülsz ennek a díjnak? Abszolút, ez megwerősítés, hogy jól csinálom, bár én szarnak érzem, de akkoris :) 
És akkor Gwendrága kérdései: 
1.Ki van Rád nagy hatással és miért?Egyértelműen Justin Bieber :) De akkor ide más kerül: Lady Gaga, nagyon nagyon elképesztő személysiség, én kifejezetten szeretem a botrányait is, mert önmaga, és nem hagyja hogy bárki is elkeserítse.
2. Amikor írsz, beleviszed a saját érzéseidet is, és olyan részt írsz? ( Pl.: szomorú vagy és egy szomorú rész jön ) Aha, nagyon is, mondjuk én ugye alapból szomorú jelenség vagyok, szóval mindegy is igazából. De igyekszek vidámítani a végüket, más kérdés, mennyire lesz erőltetett.
3. Van olyan dolog, amiért lenéznek és ha igen akkor mit teszel? ( SOSE HAGYD SENKINEK, MERT MEGÖLÖM ) Persze, hogy van, nagyon sok minden, hogy Belieber vagyok, hogy szomorú személyiség vagyok, hogy érzelmes vagyok. Általában meghallgatok egy Lady Gaga számot szünetben, mert hogy ez suliban van általában így, és a folyosón rázom a  fejem, mint egy őrült, megnyugtat :) (KÖSZÖNÖM:))
4. Mióta írod a blogod? Körülbelül három hónapja :)
5. Spontán írsz vagy inkább már megírt részeket raksz ki? Abszolút spontán vagyok :)
6. Mit gondolsz azokról, akiknek küldöd a díjat? Nagyon szeretem őket <3
7. Ha egy szóval jellemeznéd magad, mi lenne az? hümmm.. Brades ^^ amúgy atlán őrültésérzelmesdebolondelfogadó megfelel? :DDD
8. Mit gondolsz a karácsonyi ajándékozásról? Mit szoktál ajándékozni? Nem tudom, én szeretem, idén mást fogok, mint eddig, idén mindnekinek szöveget írok ^^
9. Sportolsz valamit? Sajna nem, pedig kéne :S
10. Ki a kedvenc szereplőd a blogodba és miért? Erre már válaszoltam :)
11. Hogy érzed magad, mikor kapsz egy komit vagy egy véleményt a blogodról? Bradi rohamom lesz :DD 

3. Írj 11 kérdést!
1. Miért kezdtél neki a blogolásnak? 
2. Ha lehetnél a blogod szereplője, lennél? De nem változhatna meg semmi, minden lenne így. 
3. Ki játszana  blogod főszereplőjét híres színészek közül? 
4. Ki az, aki inspirál minden nap ? 
5. Mennyire fogadod el a többieket úgy, ahogy vannak? 
6. Mióta írsz történetet? 
7. Mit gondolsz arról, akitől a díjat kapod? (segítek: rólam :DD)
8. Spontán megírsz egy részt, és csakúgy kirakod, vagy árolvasod, javítgatod, tehát törekedsz a tökéletesre? 
9. Mit csinálsz, ha piszkálnak? 
10. Ki az, aki nagyon szeretnéd ha olvasná a blogodat? 
11. Mi inspirál az írás közben? 


4. Küldd tovább 11 blognak!
Na remek, én 1+1 blogot olvasok, nem 11et :(