Bevezető - A szabadulás

Reggel hat óra, megint... Pedig asszem egész jót álmodtam, na mindegy, ma van a szülinapom, juhééé... Nem hiszem, hogy megkapom amit akartam. Lassan két hónapja nyaggatott anya azzal, hogy mit szeretnék. Hát amikor megmondtam neki, hogy ki akarok jutni külföldre legalább egy napra, furcsa fejet vágott. Nem tudom, mit fogok elérni ezzel, lehet, hogy semmit sem kapok. Na nem baj, leültem a zongorám elé, és elkezdtem játszani az általam Justin Fall dalához írt "zenét" Elkezdtem énekelni is, de könnyek szöktek a szemembe, már baromi régóta gyakoroltam, de soha nem bírtam ki, annyira én és Juliette története. Ő az egyik legszebb lány az osztályban, és nagyon jó barátok vagyok, de tudom, hogy neki ennyi bőven elég, de nekem nem. Váltottam, csak énekeltem, a boyfriendet, ezt gyakorolni kéne, egyszer el fogom énekelne Juliettenek. A múltkor amikor azt mondta, hogy ronda elénekeltem a what makes you beautifult neki. Nem jött be, de nagyon örült neki... Ha ő boldog, én is... Vajon tényleg? Aztán rájöttem, hogy be sem pakoltam, ezért szépen becuccoltam, ma nem reggelizek, inkább majd a suliban Jessie-vel, ő a legjobb barátom, kábé mindig ott volt nekem, és én is neki. Elmentem, szereztem ruhát. Divatbuzi vagyok, de most se dögcédula, se csőnaci, se semmi. Inkább maradok a szimpla farmernél, és a tegnap megjött pólómnál. A közepén egy körben Justin feje van, alatta az aláírása, az alatt pedig az, hogy: "I'm a boybelieber, got a problem? " Igazából nagyon nagyon régóta akartam már, de kétszáz dollár volt. Bár megérte, az aláírás eredeti volt. Aztán meggondoltam magam, és felvettem egy nyakláncot is, mer miér' ne? Aztán már a buszon ültem, szinte rögtön, a szüleim, és a bátyám is később keltek. Az iskola előtt a szokásos tömeg volt, de mindenki megbámult. Először nemértettem, majd amikor ötödszörre is nekem mentek, sejtettem, hogy valami bajuk van, aztán jött mégegy, de ő még cifrázta is: - Fasszopó... - Áááá  a pólóm, mi van? Szinte mindenki tudja, hogy mennyire szeretem Justint, mint embert, de nem mint férfit... Basszus a lányokat szeretem. Ennek ellenére nem ítélem el azokat, akik nem. Aztán beértem, siettem az emeletre, eztán a következőre. Aztán puffff... Kigáncsoltak. Aztán két nagydarab gorilla megfogott, és az arcomat lefogva egy harmadik valamilyen rózsaszín rúzzsal a homlokomra írt. Aztán mutattak egy tükröt, miközben bugyután röhögtek. - Haha tényleg nagyon vicces, de engedelmetekkel ezt én letörlöm. - Én naiv. Hasbabokszoltak, majd megszólaltak öblös, intelligensnek ható hangjukon: - Le ne merd törölni, mer úgy pofáncsapunk te gyökér. Hűűűűűűűűűűűha most félni fogok tőletek... Na jó, kurvára be voltam szerva, úgyhogy nem töröltem le, de akkor is baromira bosszantott. Aztán odabattyogtam az osztályteremhez. Jessie nincs itt... Kezdődik az óra, okés innentől sejthetitek mi történt. A tajparaszt osztálytársaim piszkáltak, és kiderült, hogy Juliette bepasizott a szünetben megkérdezte, mi a bajom: - Ne haragudj édes drága szívem, hogy nem vagyok boldog attól, hogy tudom, hogy mostmár annyi esélyem sincs, mint eddig volt... - Mondtam. - De hát eddig se volt, megbeszéltük, egyébként ez mi a homlokdon? - Kérdezte, majd az ujja benyálazása után megpróbálta levakarni. - Ne, hagyd, ezt azok a pöcsfej A-sok csinálták, hagyjad csak, és megígérték, hogy megnyúznak, ha leszedem. - Na ennyi elég is erről anpról. Amint hazaértem, anyáék vártak egy tortával, és egy borítékkal, de ilyen postai barominagy boríték volt ez. Azt hittem, hogy valami baromságot kapok, de... Kinyitottam, és egy iPhone 5, egy lakáskulcs, egy csak oda menő repjegy, és kikérő volt benne......

VÉGE