Huszonnyolcadik fejezet - Sima, egyszerű, tökéletes

Reggel egész korán keltem fel, de nem elég korán, ugyanis Justin elhatározta, hogy nálam is korábban fog felkelni, és végre ő is csinál valamit, márhogy reggelire. Én viszont odakiabáltam neki, hogy mentem a táncstúdióba. Ő kicsit megsértődött, a kompenzációs dolgot jegelnie kellett, de na én aznap táncolni mentem. Bitches shut up the king is coming nézéssel léptem be a helyre, ahol mindenki köszönt, z  ismerőseim nagyon vidáman fogadtak... DE ekkor belépett valaki a MI tánctermünkbe, ahol a mi felszerelésünk volt. Nos ezzel nem lenne probléma, ha nem vitt volna magával egy egész hadseregnyi táncost. És elkezdett velem üvöltözni, hogy hordjam ki magam, ő felbérelte a termet, és egyébként meg...
- Haver figyelj... Asszem kurvára el vagy tévedve, ez a terem a mienk, megvettük, és szerintem ne anyázz itt... Kicsit olyan érzésem van mintha bementél volna egy feminista barlangba és azt sikongatnád, hogy minden nő kurva. - Mondtam alig türtőztetett indulattal, majd sarkon fordultam, és elviharzottam vagy mi a pokol a balett rúdhoz. Ekkor a hátam mögül valami olyasmit hallottam, hogy "buzi". Megfordultam, vigyorogva átcigánykerekeztem az egész termen, és... Jól képen töröltem az illetőt. A földre esett. És hanyatt dőlt és vér folyt az orrából. Ekkor megjelent két testőr. Gyanítottam, hogy azok annyira nem ostobák, hogy hagyják magukat felpofozni, és Mortal Kombatosat sem akartam játszani. Viszont a terem másik végében volt az ajtó. Odáig lazán elfutottam, időközben csináltam egy pár táncmozdulatot is, nem tehetek róla. Kirohantam az ajtón, és bezártam, a kulcs ugyanis nálam volt. Háháháháhá *ördögi kacaj*. Na nézzük. Odarohantam a recepcióshoz.
- Elnézést kérek, de történt egy  kis hiba. A tánctermünkben megjelent egy arrogáns törpe, és elkezdett üvöltözni, hogy ez az ő tánctermük. - Közöltem vele  viszonylag higgadtan a tényeket.
- Chhhh... Először is. Az illető neve Tyler Dawson a brit X-Factor nyertese. Másrészről, a maga csillaga már rég leáldozott, egyslágeres előadónak is rossz volt. A tánctermet rendkívül hosszú ideje nem vették igénybe, a szerződés szerint pedig ez esetben jogunkban áll eladni a termet.
- Az X-Faktor nyertese... Három AMÁ-t zsebeltem be te... Ja és... Az ha jól emlékszem három hónap. És holnap járna le a három hónap. És penderítsék ki azt a Wyler-t vagy ki a faszomat de kurva gyorsan, mert ha a táncosaimat bármilyen módon bántja, szörnyen meg fogja bánni.
- Tyler uram, Tyler. - Mondta, de kelletlenül felállt, és elindul a terem felé. Én persze udvariasan ajtót nyitottam neki, de kicsit vissza kellett fognom magam, hogy ne rúgjam le az okoskodó fejét. Odament mint valami istennő, és a nagyképű X-Factor nyertes tudtára adta, hogy mi a helyzet. Szerencsére nem mert hozzányúlni semmihez. Azaz lehet, hogy megpróbált, de két összevert táncos feküdt a padlón... Szóval próbálkoztak.
- Ja és fizessék ki a szőnyeget, amiért összevérezték. - Mondtam felháborodva. A Harry Potter csajszi káromkodott egyet és otthagyott. Próbáltunk egyet, elkezdtük megcsinálni a következő turné koreográfiáját, igaaz, hogy csak demófelvételekre. Amíg nem volt kész a zenei aalap a számokhoz, nem volt semmi dolgom a stúdióban, az új videoklipes számot még nem döntöttük el, szóval elindultam haza, ahol Justin 900000000000000000000 wattos vigyorral várt. A kezében két boríték volt, de mielőtt bármit láttam volna, odarohant és megölelt. Baromi jól esett, hogy van olyan ember, aki a barátom, és nem mondana olyat, hogy egy kiégett rosz egyslágeres előadó vagyok. Aztán a kezembe nyomott egy borítékot. Konkrétan könnyezett szegény, mondjuk én is rendesen bekönnyeztem, amikor megláttam, hogy Azok a borítékban bizony Grammy jelölések. És nem is akárhány. 5 darab. Ujjongtunk, piáltunk, ujjongva piáltunk, és énekeltünk azon a napon, amikor mind a ketten számra pontosan 5 Grammy jelölést kaptunk, és csak kettő volt amiben versenyeztünk. Szóval egy jó nap volt.

Huszonhetedik fejezet - Klippremier(ek)

Az AMA utáni napon enyhén másnaposan, és izgatottan keltem, ugyanis aznap mutattuk be a klippeket, és addig már csak két óra volt, két teljes hosszú óra. Berohantam Justin szobájába, ő békésen, semmit sem sejtve aludt, én pedig a hátára ülve e fülébe kiabáltam, hogy ébresztő. Ezt mindenkinekm látnia kellett volna. Hirtelen megfordult, én pedig majndem leestem az ágyról, Justin valami olyasmit kiabált, hogy "Anya védj meg" én bebújtam az ágy alá, ő pedig nekem kiabált, hogy pedofilok vannak a házba... Én  nem válaszoltam, bár nehéz volt, de kibírtam röhögés nélkül, aztán Justin fel akarta húzni a papucsát, hogy megkeressen, én pedig megfogtam a lábát. Ő megint sikított egyett, akkor már kimásztam az ágy alól, ő pedig "Ezért most meghalsz" fejjel nézett rám, én pedig lazán átugrottam felette, szinte teljesen elmúlt a másnaposságom, ezt betudhatjuk a hatalmas örömömnek, és annak is, hogy Justin milyen szexin sikítozik... Mint egy ötéves kislány... De azért szeressük. Aztán amint végül feladta a kergetőzést, reggelit követelt, na jó, itt már voltak olyan gondolataim, hogy megölöm, de úgy gondoltam, addig is megy az idő, és ő tegnap rendesen bepiált. Szóval álltam, és közben percenként tweeteltem a rajongóimnak, már csak ennyi idő van vissza, és tartottam egy following spreet, aminek mindenki nagyon örült, csak a kaja égett egy kicsit oda, aminek Justin nem annyira örült, de istenem... Szóval nagy nehezen túléltem a kiabálást, aztán elindítottam a rádiót, tippeljetek mi ment benne... PONTOSAN a C'mon and take a ride. Én végigrohantam a lakáson, és táncoltam, lespárgáztam, és nagyon vidám voltam. Aztán ránéztem az órára, még fél óra volt, addig megnéztem iTuneson, hányan rendelték elő az albumomat, és azt láttam, hogy Waaaaaaaaay túl kevesen. de nem aggódtam, így is lesz elég, hiszen na... Botrányosak a videoklipek. Szóval csak vártam, az utolsó tíz percben Justin tv-t nézett, én meg rángattam a vállát, és állandóan azt kérdeztem tőle, hogy mennyi az idő, ő meg ingerülten rávágta a tizedik kérdésre, hogy:
- DÉL VAN BAZMEG. - És tényleg dél volt. Én lehuppantam a gép elé, és néztem, ahogy twitteren trend lesz a #duobledebut és vártam a véleményeket, amik jöttek is, különböző hangnemben, stílusban, volt egy kettő, amihez csak nagy nehezen nem szóltam hozzá, mert annyira sértőek és bunkók voltak. De kibírtam, és elkezdtem azon gondolkodni, melyik legyen a következő klip. De teljesen le voltam blokkolva, ugyanis körülbelül ztíz percen belül simán korhatárosnak lett minősítve a C'mon and take a ride. Hogy mi a franc? na ez remek, akkor most lemondhatok a rekord megdöntéséről, talán a Get Uppal, de a C'mon and Take a Ride egy masterpiece volt.Na mindegy volt, ugyanis mindkettőnek nagyon gyorsan szökött a nézettsége, ezért nem aggódtam, annak viszont kicsit sem örültem, hogy egy csomóan kitalálták, hogy különböző, számomra teljesen ismeretlen klipekhez hasonlították az én saját rendezésű klipemet. Ekkor hívott fel Lolo, hogy a világkörüli turné állomásai megvannak, és egy-két ország kivételével azazhogy... Még Magyarországra is hajlandó voltam visszamenni, nem kis teljesítmény volt tőólem. Justin viszont kitalálta, hogy lépjek fel vele majd Londonban. Még mit nem. Aztán nyilvánossá tettük a koncertek dátumait, én meg buzgón hirdettem Twitteren, meg azt is, hogy vegyék meg az új albumot, és a többi. Aztán kiszöktem a házból, és egy sötétített autóban megindultam a táncstúdiónk felé. Imádtam ott lenni, és bár még nem érkezett meg senki, ugyanis volt még egy órám, én nekiálltam bemelegíteni, és ugráltam körbe körbe, nem nagyon zavart amúgy, hogy a másik terembe éppen balett óra volt. Egyáltalán nem. Sőt, még énekeltem is. Aztán végre mindenki megérkezett, és elkezdhettünk A koreográfusunk egy elfuserált választás volt, főleg, hogy volt vaaaagy két méter, cérnavékony, mély hangú orosz csaj. Pontosan olyan, akitől félsz, hogy mit akar veled csináltatni. Mindig kiabált velünk, ha túl tökéletes volt, akkor is, ha meg túl szar, kétszer olyan hangosan. Szóval vele jót nem igazán tehettünk. De senkit nem zavart, ugyanúgy bolondoztunk, és az egészből lett két óra helyett négy óra, erősen gondolkodtam rajta, hogy kirúgom a csajt, és megcsinálom én a koreográfiát, de ez lehetetlennek bizonyult. Ugyanis dalszövegeket kell írnom, fel vagyok kérve egy 1D szám szövegének megírására, írok ezenfelül még Justinnak is, na jó, társírok 10 dalt, szóval esélytelen lenne, hogy arra is legyen időm. Viszont a táncok egész jók lettek, szóval abba nem köthettem bele.

VÉGE

Huszonhatodik fejezet - American Music Awards

Huuuuuuuuuu de izgatott voltam. Életem első AMÁja volt, és ezért talán érthető is volt az izgatottság. Reggel hatkor keltem, és mindent leellenőriztem, amúgy a fellépőruha kicsit módosult: Lila műbőr cucc volt, fekete csíkokkal rajta, szexik voltunk, főleg, hogy mindenkin ugynaz volt. Ja de rajtam még volt egy korona is, mert azt muszáj volt. És igen, ebben mentem be a vörösszőnyegen is. Sőt, nagyjából egésznap abba voltam, ami azért volt jó, mert mindenki megbámulhatta a kockáimat. Ja és a csípőrésznél midnenkinél fel volt írva az, hogy SEX, nekem pedig hátulra a seggem részéhez az, hogy KING. Remélem sokan fognak majd hisztizni. Megállapítottam, hogy tökéletesen tudok énekelni a szerelésben. Bár Lolo rendesen megbotránkozott a változtatáson, de hát ez van. Nagyon szeretem ezt a lányt, de kicsit túlságosan is ki tud akadni az ilyenek miatt... Szóval egésznap elviselhetetlen voltam, mint egy kisgyerrek ültem a szerelésemben, ami egyébként szellőzött is, mert voltak rajta néhány helyen lyukak, amik még botrányosabbá tették, de én imádtam benne lenni, bár volt amikor egész kényelmetlen volt. Mármint amikmor például a tvbe igen szexi hölgyek voltak. De én voltam körülbelül az első a vörösszőnyegen, és még a parkolóban elkapott az a divattervező vagy milyen csávó.
- Áááá látom ittvan Brad, és a ruhája meglehetősen merész... Bár a ruhája olyan dolgokat mutat, aminek a hölgyek igencsak örülhetnek. - Mondta be nagy széles művigyorral, legszívesebben jól megpofoztam volna, de inkább mosolyogtam én is.
- Merész? Én inkább önkifejezőnek hívnám. Bár igazad van, kicsit talán durva. - Mondtam mosolyogva, már nem látszott rajtam semmiféle harag, sőt, egész jól éreztem magam.
- Nos igen, de tőled ezt már kezdjük megszokni. Úgy hallottam, hogy egyszerre két kliped is emg fog jelenni, és ma bemutatod az új számod. - Mondta az az emberke, akinek mint kiderült, a neve Jackson.
- Igen, mindenképpen szánok rá időt, hogy megpukkasszak embereket, mint az előző botrányom is mutatja. - Mondtam, aztán továbblettem küldve, végül mégegyszer meglettem állítva annál a kerékszarnál, ahol pörgetnek, és válaszolni kell. Pörgettem, és a Celeb-Crushon állt meg a kerék.
- Szóval neked ki a Celeb-crushod? - Kérdezte a másik csávó, akinek a neve meg Tom volt.
- Nekem kérlek szépen Rihanna... - Mondtam mosolyogva. - Szerintem gyönyörűek az arcvonásai. Aztán onnan is el lettem hesegetve, és elkezdődött a díjátadó. Az első kategória a legjobb új pop előadó volt. Amikor meghallottam a nevemet, hihetetlen volt, Lolót rángattam magam után, meg Justint és mosolyogva 100 wattos vigyorral köszöntem meg a rajongóimnak, akik kitartottak mellettem. Aztán jött a fellépés.
- Üdvözlet Los Angeles... Ez a következő kislemezem, a C'mon and take a ride, remélem tetszeni fog. - Kiabáltam, egy csomóan kiabáltak vigyorogva, én pedig elkezdtem énekelni. Fantasztikus érzés volt, hogy mindenki emgint engem néz, én pedig rapeltem és énekeltem, olyan tiszta volt a hangom, mint még soha. Amúgy pedig úgy kezdődött, hogy körülöttem voltak a táncosok, kettő oldalon, és elkezdtek táncolni, azaz a csípőjüket rázni, miközben én álltam középen, és énekeltem, majd megfordultam, akkor a női táncosok odamentek, és a hátmat elkezdték tapizni, a David Guetta féle beat ritmusára, aztán jött a refrén, nagyon gyorsan kellett énekelnem, és közben táncolnom is, de remekül sikerült az a rész azthiszem, már ha nem nézzük, hogy kicsit feltűnő volt a merevedés amikor a csaj nyakoncsókolt. Aztán megint Beat, ekkor ugyanolyan táncot nyomtunk és vége lett a számnak. És én pedig bambán álltam a színpadon, kezdett bennem tudatosulni, hogy nyertem egy AMÁt, és ez volt az első bejelentett. A következő kategóri amit végigizgultam az a legjobb pop-rock album volt, amit ÉN nyertem a Nightmare-el, leelőztem Justint? Felrohantam a színpadra, ott cigánykerekeztem egyet, és beálltam a mikrofon elé:
- Köszönöm a rajongóimnak, akik mindig ottvannak nekem, és Justin Biebernek, aki segített elérni a célomat, és aki mindig ott volt, mint egy igaz barát... és ha lelöknek, Get Up. - És egy szívet formáztam, majd az egész este gyorsan vert aa szívem, és bár a legjobb pop-rock férfi előadót elbuktam, de embik: ÉN LETTEM AZ ÉV ELŐADÓJA... Hihetetlen. Csak álltam lesokkolva amikor szóltak, hogy menjek már ki. Szóval végül kijutottam, és körülbelül annyit tudtam mondani, hogy köszönöm.... Egyszerűen nem tudtam mit mondani... Csak álltam és bambultam az este végén is, amikor viszont Lady Gaga felhívott a színpadra, vele kellett énekelnem. és ment, de te jó ég... Három AMA az első díjátadón....

VÉGE

Huszonötödik fejezet - Első feljelentés

Tyűhaaaaa... Megéltem életem első feljelentését, amit egy öregasszony tett, mert szerinte túlságosan is erotikus viselkedést tanusítottam a Times Square közepén. Egyik reggel amikor keltem fel, megnéztem a postát, és benne egy szép vaskos borítékot, amiről valamelyik amerikai elnök mosolygott rám. Jólvanna, nem értek hozzá, az államporlgárságim is éppenhogy meglett. Na szóval bementem, és magamban elkezdtem olvasni, mire Justin persze, hogy odament, és elkezdte olvasni.
- Nahát... Ok nélkül utál a banya, csináltál te ennél durvábbat is. - Mondta Justin.
- Hátömh... Nyilvánosan is... Akkor csak ok nélkül utálva vagyok, adjunk rá okot neki. - Mondtam, de Justin kivette a kezemből alevelet, és megmutatott valami cikket. A címe az volt, hogy " A magyar világsztár a világ harmadik leghíresebb Twitter felhasználója. " El sem hittem, végigrohantam a házban, és ugráltam, csak Gaga és Justin vannak előttem. Ez olyan hihetetlenül jó dolog volt, hogy nemigaz. Szóval csak álltam és bámultam a cikket, a feljelentés nemigazán tudott érdekelni, főleg, hogy basszus... Na mindegy, akkor mai eendők: ohh basszus ma kéne stúdióba menni, holnapután meg AMA... Na nembaj, most inkább megyek stúdióba, aztán meg táncolni, mert fel kell készülnöm a fellépésemre. (Backstage titok: az új albumomon lesz Lady Gagával, Beyoncéval, és Justinnal is közös szám. ) Na szóval, bementem a stúdióba, és vagy fél órát azzal bénáztunk, hogy kiválasszák, hogy melyik számot énekeljem. Na mondhatom remek. Nos tökmindegy, de akkoris unalmas volt. Aztán végre megkaptuk a hírt, hogy kész a C'mon and take a ride zenei alapja, ezért gyorsan azt kezdtük el felvenni, az idióta már bocsánat producerek meg mindenféle autotuneos megoldást ajánlottak a raphez, hogy az majd feldobja. Egy uptempo erotikus dance számot minek "feldobni" autotunenal? Uramisten, az maradjon meg azoknak, akik lusták megdolgozni a hangjukért. Na de mindegy, végül úgyis az lett, amit én akartam, muhahahahaha. Aztán eléggé elment az idő, de én még mindig ott voltam a toppon, ezért elmentem gyakorolni, tökjól összeszokott csapatunk volt, ja és időközben kiderült, hogy Joe baromi jó táncos, szóval ő is a csapat tagja lett, és szinte minden remek volt, csak a ruhák nem érkeztek meg. De ismerni kéne a szerkezetüket, hogy ne akkor abban a pillanatban derüljön ki, hogy nem lehet bennük táncolni. De végül emgkaptuk őket, gyönyörűek voltak. Fekete selyemruhák, ilyen királyi öltözék, annyi különbséggel, hogy mindegyik közepére nagy betűkkel volt felírva, hogy SEX. Én még koronát is kaptam, ezért a hajamat csak kicsit meg kellett szaggatni, és tökéletes volt az összhang. Az előadás ruhában elpróbálva sokkal jobb volt, és valami mágikus erő is áradt belőle mármint... A perverz értelemben. De olyan jó volt az egész, hogy nem bírtam leállni, mindig azt bizonygattam Justinnak, hogy az enyém lesz a világ legikonikusabb előadása, főleg, hogy a számot ot fogom bemutatni. Nagy mosolyt nyomtam, végre kész voltunk, David megint nem tudott eljönni, de most annyira mindegy volt, mert életem első díjátadója lesz, és én tökéletesen felvagyok készülve, a ruháim fantasztikusak, ééééés rengeteg jelölést kaptam. Ja és már csak pár simítás kell az albumhoz, jövő hónapban akár már meg is jelenhet a második stúdióalbumom. Kivéve, ha kell csinálnom Deluxe kiadást is, azt pedig kell. Szóval nem jó ez így. De nem baj, mert holnap megnyerek rengeteg AMÁt. Mosolyogva aludtam el.

VÉGE

Huszonnegyedik fejezet - Paparazzok, Brad és más állatfajok

A megbeszélést követően beültem a kocsiba, hogy elinduljak haza, de egy csomó paparazzo jelent meg a drágacuki kamerájukkal, és elállták az utat. én pedig nem akartam senkit elütni, de azt sem engedték. Aztán meguntam, és kinyomtam őket az ajtóval, kiszálltam. Amúgy egy latex egyberuha volt rajtam, amiben ha lefeküdtem, úgy néztem ki mint egy zongora. Mármint alapból zöld volt, de jobb oldalt voltak a "billentyűk". Szóval baromi jót éreztem, erotikusan fetrengtem a kocsin, baromira elvoltam. A járókelők csak néztek, hogy ki ez a félbolond autopedofil emberke, akit egy csomó fotós áll körül. Aztán néhányuknak leesett, ki lehetek, főleg miután felugrottam a kocsi tetejére, és elkezdtem kibaálni:
- Megesznek a csúnya paparazzok, segítsetek már, vagy azt akarjátok, hogy paparazzo eleség legyek? - Kiáltoztam egy autó tetején, New York kellős közepén, egy olyan helyen, olyan időben, amikor és ahol a város fele ott van. Rendben van Brad. Amúgy ilyenkor csak jót éreztem. Az emberek összegyűltek, és bámultak, én meg akkor nekiálltam énekelni Lady Gaga Paparazziját. Vicces volt, aztán a legtöbben meggyőződtek róla, hogy ez teljesen megbolondult, csináltak képeket, sőt miután láttam, hogy néhányan nagyon örültek, leugrottam a kocsiról, és csináltam a rajongókkal közös képeket. Aztán a mókás összejövetelt egy csúnyabajszosrondarendőrbácsi szakította félbe, arra hivatkozva, hogy közbotrányt okozok.
- Rendőrbácsi, ez több mint közbotrány, ez már művészet. Rengetegen fogják nézni, hogy hogy bolondulok meg. De rendben, akkor itthagyom magukat. - Mondtam sértődöttséget színlelve, és beültem a kocsiba, hazafelé nagyon boldogan vezettem, megint adtam pletykatémát amiről nem csak New Yorkban fognak beszélni, hanem az egész világon. Amint benyitottam a házba, rögtön láttam, hogy Justin kiguvadt szemmel bámulja a tv-t, én pedig belenéztem, valami unalmas műsör volt, egy idióta egy Lady Gaga számot énekelt egy autó tetején, majd leugrott.
- Jé ez én vagyok. - Mondtam vigyorogva, Justin pedig hülledezve rámnézett.
- Nem mondod bazmeg? Csak azt nem tudom, miért nem vittek el. - Rohant oda, és akkor észrevvettem, hogy valójában hatalmas vigyor van a fején.  - Büszke vagyok rá, hogy egy ilyen idióta a testvérem.
- Én meg arra, hogy még nem szóltál senkinek, hogy nekem elmentek otthonról. - Mondtam mosolyogva. - Na ezt is elégszer hordtam már.
- Ezt a pazarlást... Egyszer felhúzol egy ruhát, aztán kidobod... - Mondta Justin nagy fejcsóválások közepette.
- Nem is egyszer, ami nagyon bejön, az majd rajtam lesz a turnén is. - Mondtam nemes egyszerűséggel, és felmentem átöltözni. Imádtam a ruháimat, de nem lehetett bennük sokáig létezni, mert vagy kényelmetlenek voltak, vagy beléjük izzadtam. De ilyen egy átlagos polgárpukkasztó élete.Na meg egy olyan különlegesé is, mint én. Ekkor megcsörrent a telefonom. Lolo volt az, a menedzserem, félve eltartottam a fülemtől.
- MÉGIS MI A CSODÁT KÉPZELSZ MAGADRÓL? VAN FOGALMAT RÓLA, HOGY EZ MENNYIRE ROMBOLJA AZ IMIDZSEDET? ÉS KÜLÖNBEN IS AZ UGRÁSTÓL MEG IS SÉRÜLHETTÉL VOLNA. - Justin szegény a röhögéstől fetrengett e földön, én meg kinyomtam a telefont, úgyis fog még fél órát kiabálni, totál mindegy, hogy figyelek-e. Aztán megint megszólalt a telefon, Gaga volt az.
- Heló. Láttalak a TV-ben, valami fantasztikus voltál, már aligvárom, hogy együtt dolgozhassunk, de most azért hívlak, mert az egyik zenei videóhoz koreográfus kéne, de az eredeti feladta, miután megtudta a klip ötletét. Elvállalod? - Kérdezte. Én felsikítottam, végigrohantam a házon, és vigyorogva mondtam igent, aztán amint végeztem Justin felvont szemöldökkel nézett rám.
- Ööööö minden rendben? - Kérdezte körülbelül úgy nézett ki, mint vaalaki, akinek felragasztották a homlokára a szemöldökét. (An: -.^ )
- Semmi, csak én koreografálom Lady Gagát, de semmi fontos. - Ugráltam végig a házat a One Direction C'mon C'mon című számát dalolgatva.

VÉGE