Ötödik fejezet - Az átalakulás 1.rész

Na ezt a történetet muszáj megosztanom veletek, ez annak a története, hogy fordult meg a egész éltetem egy teljes nap alatt, na jó ez túlzás, de elég gyors volt. Szóval egyik nap felébredtem, és egy levél fogadott, a meghallgatás "eredménye"... Elég szomorú lettem, ugyanis a levélben az állt, hogy: "Bár kivételes tehetséggel rendelkezik, még sem áll rendelkezésünkre elegendő forrás, hogy lemezvelvételen vegyen részt, és a marketinget sem tudnánk megoldani. " Na remek, szóval lefordítom: Jó vagyok, de nincs pénz rá, hogy énekes lehessek. Szerncsére ekkor felkelt Justin, aki kicsit másnapos volt... Aha "kicsit" szóval felkelt, és elindult reggelit csinálni. Nagy szerencséje volt, hogy én csináltam, ugyanis úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillantban fel szét tudná magát szabdalni, nem is beszélve arról a ritka vidám, élettelteli fejről, ami rajta volt. Szóval hát vicces volt.
- Öööö nem felvágásból, de csináltam reggelit, és maradt. - Mondtam, nagy nehezen mosolyt erőltetve az arcomra.
- Dobd a mosolyt, nem megy a hangulatodhoz... Mi baj? - Kérdezte érdeklődve. Hát mit ne mondjak meglepett, hogy felismerte, hogy nem vagyok vidám.
- Hát... Nem akarlak ezzel terhelni, ilyen fejjel... - Mondtam, ahha nem akartam senkinek beszélni róla a-a nem... Szóval legszyvesebben mindenkivel beszéltem volna... Segáz Brad...
- Aha, és most fejezd be a hazudozást és légy olyan szíves mondd meg, hogy mi a bajod. - Mondta, már kicsit kezdett ideges lenni. Megértettem, de hozzászoktam, hogy erősnek kell látszódjak...
- Hát... Scooternél voltam ugye meghallgatáson, és... Megérkezett az eredmény. Tehetséges vagyok, de nincs zsozsó. - Mondtam, és imádkoztam, hogy ne kínáljon fel segítséget... Mert nem fogadhatnám el...
- Akkor kapsz, mennyi kéne? - Kérdezte, mire én akkorát fejeltem az asztalba, hogy szerintem nem tudom hol is meghallották.
- NEM fogadhatom el... Ezt te is tudod... - Mondtam, bár legszívesebben igent mondtam volna, de... Nem tehettem, az álmom része, hogy segítség nélkül jutok fel a csúcsra,, ami nem fog megtörténni, de legalább erős akartam lenni.
- Hát jó... Akkor van egy olyan ötletem, hogy mi lenne, ha jönnél velem turnéra? És mondjuk lennél "előzenekar"? - Kérdezte, azthiszem ez kellett nekem, de nem is biztos... Mindenesetre nagyon boldog voltam.
- De hát... És mi van, ha az emberek nem fognak szeretni, és téged fognak követelni? - Kérdeztem aggódva.
- Akkor még többet kapnak belőled. - Mondta nevetve. - Na de akkor menjünk készülődni, éppen Ryanhez akartam menni... Esetleg nekiállhatnánk megtervezni, hogy mit fogsz hordani. - Mondta, ja hogy ja... Vicces, mert még dalom sincs, csak 20 kézzel írott.
 - Ez biztos? Még kiadott dalom sincs, semmi. - Kérdeztem tőle... A szövegeimet látta, de ez édeskevés.
- Tuti biztos, láttam a szövegeidet, és az előzenekarokat is fizetik, és elgész jól énekelsz, csak hiányzik neked egy stylist...- Monda, ekkor magyarul elegánsan bemondtam, hogy lóf***t, neked jobban kell...
- Hát jó... De ha olyan érzésed van, hogy béna vagyok, szólj. - Ezt már a nagy barna életem megváltoztatására szolgáló épület előtt mondtam.
- Rendben van, nyugiiiii, én most elmegyek, Ryan valami felmérést fog veled csinálni... - Na rendesen beijesztett, de mentem előre, és ott fogadott az a vidám csávó, akit a Never Say Neverből ismertem meg. Eléggé kanyargós úton bejutottunk egy szobába, ott leült velem szemben, a kezébe vett egy füzetett meg egy ceruzát.
- Na szóval... Kezdjük is... Első kérdés, milyen színeket szeretsz? - Kérdezte összeszűkült szemmel méregetve engem...
- Hát... Azaz... Szinte minden élénk, vidám színt. - Mondtam, mire vadul jegyzetelt, szerintem a vidám élénk sín nem 20 szó, de ő tudja.
- Remek, és Milyen zenei stílust szeretnél csinálni? Tudod, hogy ahhoz tudjuk szabni a ruhákat... - Mondta kicsit vnatottan.
- Pop és hip-hop keveréke, lehetőleg a zene jellemezze azt, hogy mennyire őrült tudok lenni, de azt is, hogy milyen mélyen tudok éreni. - Mondtam... Jé megy ez az összetett értelmes mondatokban beszélés. Ryan elismerően hümmögött.
- Ez nafgyon őszinte volt, és nézzük, tízes skálán mennyire lennél hajlandó pőolgárpukkasztó életmódot élni? - Kérdezte, kicsit kellemetlenül érezte magát, de meg is értem, sokan nem szeretnének ilyen kérdésre válaszolni, de ééén:
- TÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍZ... Szóval.. Khm... Szeretek embereket megbotránkoztatni. - Mondtam Ryannek, aki láthatóan végzett, amiben az a vicces, hogy két A/4es oldalt teleírt... Hát igen, nem lennék a helyébe.
- Köszönm, hogy itt voltál, meglehetősen jó lesz veled dolgozni, lehet, hogy Justin elveszti a kedvenc öltöztetett titulust. De ne szólj neki, erre érzékeny. - Nevetett, én is vele nevettem, nem is olyan rosz ez, sőt...

TO BE CONTINUED...

Negyedik fejezet - A randi

Következő nap reggel korán keltem, hogy legyen időm... Felkészülni lelkileg meg... minden. Már akkor furcsának találtam ahogy Justin viselkedet... Szó szerint beteges volt. Amikor reggel majdnem hasra estem az általa "véletlenül" wegy kupacra hányt ruhakupacra, feltűnhetett volna valami. De nem, én ilyen naiv vagyok, szóval csináltam reggelit, ugyanis Drew Bieber hercegnő lusta volt felkelni és megmozdítani a hátsóját "szívfájdalomra" hivatkozva haha... De nem baj, megtettem, így dél körül nekiálltam kipakolni a cuccaimat, és valami megfelelő ruhát próbáltam keresni. Justin persze segített értelmes tanácsokkal például: " Az arany cipőhöz tökre illik az a rózsaszín kötött pulóver... " Na itt lett elegem. - Körülbelül ötödik éve van egy baromi jó stylistod... Semmit sem tanultál tőle? Ryan nélkül öltözködés ügyében nulla vagy. - Mondtam kicsit talán sértődötten. Justin nem restellt visszaszúrni. - Hát.. Én legalább nem szúrok hátba embereket akik a harmadik nap után naivan a barátaimnak hívják magukat. - Na ez rosszul esett... Tudta, hogy ez övön aluli volt, de nem érdekelte... Így visszagondolva megértem. De akkor és ott nem értettem meg. Baromi dühös lettem: - Tudod mit? Megértem, hogy Selena elhagyott, megérdemelted. - Na ez volt az a rész, ami már totálisan felesleges volt, mindenki meg volt sértődve. És azt hittem, hogy vége a barátságnak. Talán ez is lett volna. Nem baj, szóval: Amint kiválasztottam a számomra megfelelő szerelést, megcsináltam a hajamat, már fél hat volt. Szóval fogtam egy taxit, ugyanis Bíbőr hercegnő a szobájába zárkózott... Az autója kulcsával együtt, pedig Ferrarija van... Nem baj, szóval beszálltam, amint megérkeztünk, felhívtam Selenát. Egész lazán beszéltem vele... Telefonon, amint kijött egy szexi feketet estélyiben a következő "szavakat" makogtam: - Mindalaba dinarúúú . - Az első szónak a lényegét még mindig nem értem, de a dinarúúú szerintem azt akarta jelenteni, hogy gyönyörű, de rólam beszélünk... Szóval csak bámultam. - Szedd össze az álladat, még a végén azt hiszem tetszem neked. - Mondta Sel nevetve. Na köszbémeg. Szóóval elindultunk az étterem felé, remélem arra nem lett visszavonva a Justin protekciójával szerzett asztal. Mire jók a barátok. Szóval Bementünk, és készségesen az aztalhoz vezettek, szóval most megúsztam. Na szóval amíg mindenki az étlapot böngészte szépen megembereltem magam: - Szóval hogy vagy mostanában? Mármint régen találkoztunk. Azóta történt valami? - Körülbelül ennyi jutott eszembe, ami bőven elég volt, szerencsére. - Hát, tudod amióta szakítottam Justinnal,elég sok utálkozó üzenet jön twitteren, és ez kicsit szar... Meg azt hiszem.. Áááh.. Mindegy, a lényeg, hogy nem vagyok valami jól. - Én ezen nem lepődtem meg, biztos rosszul esik neki. - Figyelj, sok mindent nem tudsz tenni ez ellen, maximum leszarod, és élsz tovább. Képzeld idefele jövet összevesztem justinnal... Totálisan kiakadt, szerintem még mindig szeret. - Mondtam Selnek, a lány eldöntötte a fejét. - Hát figyelj... Azt tudtam hogy szeret... Ezzel ment az agyamra, túlságosan is belém volt zúgva. - Na itt állj... Még nem nagyon találkoztam ANNYIRA érzelmes emberrel, mint én. Szóval lehet, hogy én is az agyára fogok menni? És én is úgy össze fogok törni, mint ő? - Aha... Értem, de biztosan van ennek jó oldala is... - Mondtam neki reménykedve. - Nincs, abszolút nincs, mármint először olyan jónak tűnik, hogy tud szeretni meg minden... De nem az, hidd el, idegesítő érted? Teljesen kiakaszt a karattyolásával. - Hát jó... És erről folytattunk egy körülbelül négy órás vitát, majd Sel bejelentette, hogy mennie kell... - Jó, akkor fizetek, szia. - Mosolyogtam rá. - Fizetnék... - Intettem a pincérnek... Majd a taxiban ülve lelkileg összetörve zenét halgattam, amint végre hazaértem jutott eszembe, hogy még Justinnal is ki kéne békülnöm.. Nem baj, majd holnap. Amúgy J az asztalnál ült, és valami kártyajátékot játszott... - Szia.... - Mondtam lehangoltam... Ezt sajna ő is meghallotta, és kaján mosollyal kérdezte: - Na? Mi történt? - Kérdezte a lehető legszúrósabb hangnemben. - Hát... Sel kijelentette , hogy idegesítette, hogy nagyon bele voltál zúgva, én meg érzelmes vagyok, és asszem szerelmes is, szóval igen... És a randi az erről való veszekedésről szólt. - Mondtam könnyes szemmel, majd bementem a szobámba... Körülbelül fél óra múlva kopogás hallatszott. - Engedj be... Vásárolni voltam. - Mondta J, majd lazán kinyitotta a szobám ajtaját. Egy tálca dobozos sör volt nála... "Bevásárolt" - Hát.. Ezek szerint nyitva volt... Ezeket nem azért hoztam, hogy bámuljuk. - Mondta, én meg a nyakába ugrottam, mint egy fangirl. - Megmentőm, na ne is várakoztassuk meg őket. - Mondtam neki, és felbontottam egyet, és mint a veszettállat vedelni kezdtem.. Atán majdnem mefgfulladtam, ezért lassítottam.. Majdnem fél óra múlva: - Te Justin, mintha csillagok lennének a hajadban, te vagy a csillaghajú JUhász hahahahahahaha... - Röhögtem... - Mi? Nem hallom, valaki nagyon kiabál... Ne kiabálj baszod... Na most mond... - Mondta, mire én megismételtem. - Kussoljá már, nem hallom mit mond Brad... - Mondta, na jó, ez kicsit KO-re itta magát... - Te tudod mit? Szerintem menj aludni... - Mondtam, mire én elindultam a fürdő felé, sokszor estem el, de végül sikeresen teljesítette a küldetést.... Következő nap szívfájdalommal és migrénnel ébredtem... Akkor esett le igazán, mennyire fájt a randi...
To be continued...

Harmadik fejezet - A gyógyulás

Reggel megint a drágalátos Justin féle sírás ébresztett. Na ez így nem mehet tovább, muszáj kitessékelnem a házból, és visszaállítanom az életkedvét. De hogyan? Folytsam meg Selenát? Nem, az nem jó ötlet, kell valami ááááá megvan. Berohantam a szobámba, kihoztam a laptopot, amibe tegnap Justin belépett, hogy twitterezhessen... Éééés nem lépett ki, na most jött az, amit mindenki erkölcstelennek fog tartani. Széplazán kiírtam, hogy #JELENAbrokeup és egy szomorú szmájlit. Na ez majd megteszi a hatását. Én pedig kijelentettem, hogy ellmentem. Valamit kellet kezdnem magammal, amíg Justin szépen kidühöngi magát. Úgy gondoltam, hogy akkor most megyek el Scooterhöz a meghallhatásra. Azthiszem körülbelül háromnegyed óra múlva megszólalt a telefonom. Justin. Hadd dügöngjön még egy kicsit, én csak jót akartam neki. - Öööhm jónapot, én Brad vagyok. - Mondtam a pultnál álló nőnek. - Milyen Brad? - Hát ezjó, szóval Justin hazudott és... De nem, végül Scooter arra járt, és felismert, szóval meg lett oldva. Szerencsére. A meghallgatáson reszekettem, mint a nyárfalevél, de egész jól sikerült. Sokan bíráltak már, de én sajnálom hogy lecsúsztam a tinisztár korszakról. Aztán meghallgatás után mentem haza felé, éppen Justinnal beszéltem telefonon: - Nem Justin, nem akartam rosszat. Jajj istenem inkább nézd meg a rajongók tweetjeit te gyökér. - Ez meghozta a hatását. Lerakta. Most éppen nem nagyon érdekelt, ugyanis neki mentem valakinek, aki nem más volt, mint Selena. Na szép, most vele nem akartam legkevésbé se találkozni. De olyan gyönyörű volt. Bocsánatot kértem tőle, miközben csak bámultam, egy szót nem tudtam kinyögni, majd megszólaltam: - Ulabula. - Gratulálok Brad, ezt a szót őrizd féltve, még a végén ezért kapsz nóbeldíjat. Selena csak bámult: - Mi? - Kérdezte nőiesen se. - Akarom mondani, nagyon szép vagy, és talán ha esetleg izé tudod. - A Selenába szerelmes, és a Justin barátja énem se nagyon akarta kimondani, de. - Persze, hatra értem jösz? - Kérdezte mosolyogva. Háhh profi, én soha nem jutottam volna el ide. Az hagyján, de még a címét és a számát is leírta, én mint egy megvert kutya kullogtam haza. Ügyes vagy Brad, szépen hülyét csináltál magadból. Justin az elvárásaimmal ellentétben mosollyal, és nem sodrófával várt. Azazhogy... Röhögött: - Életed legértelmesebb randikérése volt, minden lány erről álmodik... Hallottam. Én nem nyomtam ki, csak azt mondtam. Ez most halálkomolyvolt? - Kérdezte röhögve. Én csak néztem. Élete szerelmével fogok randizni. Ez cseppet sem zavarja? Ezek szerint nem. Oké Justin, ezt megjegyzem Selenának.... Gondoltam, de örültem, hogy végre vidám. A tegnapi divatbemutató nem sikerült túl jól amúgy. Fekete öltönyt húzott. Ja és ez volt a szerinte kiakaszto. Inkább az az arc amit hozzá vágott.... De meggyógyult, és ez a lényeg.
VÉGE