Ötödik fejezet - Az átalakulás 1.rész

Na ezt a történetet muszáj megosztanom veletek, ez annak a története, hogy fordult meg a egész éltetem egy teljes nap alatt, na jó ez túlzás, de elég gyors volt. Szóval egyik nap felébredtem, és egy levél fogadott, a meghallgatás "eredménye"... Elég szomorú lettem, ugyanis a levélben az állt, hogy: "Bár kivételes tehetséggel rendelkezik, még sem áll rendelkezésünkre elegendő forrás, hogy lemezvelvételen vegyen részt, és a marketinget sem tudnánk megoldani. " Na remek, szóval lefordítom: Jó vagyok, de nincs pénz rá, hogy énekes lehessek. Szerncsére ekkor felkelt Justin, aki kicsit másnapos volt... Aha "kicsit" szóval felkelt, és elindult reggelit csinálni. Nagy szerencséje volt, hogy én csináltam, ugyanis úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillantban fel szét tudná magát szabdalni, nem is beszélve arról a ritka vidám, élettelteli fejről, ami rajta volt. Szóval hát vicces volt.
- Öööö nem felvágásból, de csináltam reggelit, és maradt. - Mondtam, nagy nehezen mosolyt erőltetve az arcomra.
- Dobd a mosolyt, nem megy a hangulatodhoz... Mi baj? - Kérdezte érdeklődve. Hát mit ne mondjak meglepett, hogy felismerte, hogy nem vagyok vidám.
- Hát... Nem akarlak ezzel terhelni, ilyen fejjel... - Mondtam, ahha nem akartam senkinek beszélni róla a-a nem... Szóval legszyvesebben mindenkivel beszéltem volna... Segáz Brad...
- Aha, és most fejezd be a hazudozást és légy olyan szíves mondd meg, hogy mi a bajod. - Mondta, már kicsit kezdett ideges lenni. Megértettem, de hozzászoktam, hogy erősnek kell látszódjak...
- Hát... Scooternél voltam ugye meghallgatáson, és... Megérkezett az eredmény. Tehetséges vagyok, de nincs zsozsó. - Mondtam, és imádkoztam, hogy ne kínáljon fel segítséget... Mert nem fogadhatnám el...
- Akkor kapsz, mennyi kéne? - Kérdezte, mire én akkorát fejeltem az asztalba, hogy szerintem nem tudom hol is meghallották.
- NEM fogadhatom el... Ezt te is tudod... - Mondtam, bár legszívesebben igent mondtam volna, de... Nem tehettem, az álmom része, hogy segítség nélkül jutok fel a csúcsra,, ami nem fog megtörténni, de legalább erős akartam lenni.
- Hát jó... Akkor van egy olyan ötletem, hogy mi lenne, ha jönnél velem turnéra? És mondjuk lennél "előzenekar"? - Kérdezte, azthiszem ez kellett nekem, de nem is biztos... Mindenesetre nagyon boldog voltam.
- De hát... És mi van, ha az emberek nem fognak szeretni, és téged fognak követelni? - Kérdeztem aggódva.
- Akkor még többet kapnak belőled. - Mondta nevetve. - Na de akkor menjünk készülődni, éppen Ryanhez akartam menni... Esetleg nekiállhatnánk megtervezni, hogy mit fogsz hordani. - Mondta, ja hogy ja... Vicces, mert még dalom sincs, csak 20 kézzel írott.
 - Ez biztos? Még kiadott dalom sincs, semmi. - Kérdeztem tőle... A szövegeimet látta, de ez édeskevés.
- Tuti biztos, láttam a szövegeidet, és az előzenekarokat is fizetik, és elgész jól énekelsz, csak hiányzik neked egy stylist...- Monda, ekkor magyarul elegánsan bemondtam, hogy lóf***t, neked jobban kell...
- Hát jó... De ha olyan érzésed van, hogy béna vagyok, szólj. - Ezt már a nagy barna életem megváltoztatására szolgáló épület előtt mondtam.
- Rendben van, nyugiiiii, én most elmegyek, Ryan valami felmérést fog veled csinálni... - Na rendesen beijesztett, de mentem előre, és ott fogadott az a vidám csávó, akit a Never Say Neverből ismertem meg. Eléggé kanyargós úton bejutottunk egy szobába, ott leült velem szemben, a kezébe vett egy füzetett meg egy ceruzát.
- Na szóval... Kezdjük is... Első kérdés, milyen színeket szeretsz? - Kérdezte összeszűkült szemmel méregetve engem...
- Hát... Azaz... Szinte minden élénk, vidám színt. - Mondtam, mire vadul jegyzetelt, szerintem a vidám élénk sín nem 20 szó, de ő tudja.
- Remek, és Milyen zenei stílust szeretnél csinálni? Tudod, hogy ahhoz tudjuk szabni a ruhákat... - Mondta kicsit vnatottan.
- Pop és hip-hop keveréke, lehetőleg a zene jellemezze azt, hogy mennyire őrült tudok lenni, de azt is, hogy milyen mélyen tudok éreni. - Mondtam... Jé megy ez az összetett értelmes mondatokban beszélés. Ryan elismerően hümmögött.
- Ez nafgyon őszinte volt, és nézzük, tízes skálán mennyire lennél hajlandó pőolgárpukkasztó életmódot élni? - Kérdezte, kicsit kellemetlenül érezte magát, de meg is értem, sokan nem szeretnének ilyen kérdésre válaszolni, de ééén:
- TÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍZ... Szóval.. Khm... Szeretek embereket megbotránkoztatni. - Mondtam Ryannek, aki láthatóan végzett, amiben az a vicces, hogy két A/4es oldalt teleírt... Hát igen, nem lennék a helyébe.
- Köszönm, hogy itt voltál, meglehetősen jó lesz veled dolgozni, lehet, hogy Justin elveszti a kedvenc öltöztetett titulust. De ne szólj neki, erre érzékeny. - Nevetett, én is vele nevettem, nem is olyan rosz ez, sőt...

TO BE CONTINUED...