Huszonnyolcadik fejezet - Sima, egyszerű, tökéletes

Reggel egész korán keltem fel, de nem elég korán, ugyanis Justin elhatározta, hogy nálam is korábban fog felkelni, és végre ő is csinál valamit, márhogy reggelire. Én viszont odakiabáltam neki, hogy mentem a táncstúdióba. Ő kicsit megsértődött, a kompenzációs dolgot jegelnie kellett, de na én aznap táncolni mentem. Bitches shut up the king is coming nézéssel léptem be a helyre, ahol mindenki köszönt, z  ismerőseim nagyon vidáman fogadtak... DE ekkor belépett valaki a MI tánctermünkbe, ahol a mi felszerelésünk volt. Nos ezzel nem lenne probléma, ha nem vitt volna magával egy egész hadseregnyi táncost. És elkezdett velem üvöltözni, hogy hordjam ki magam, ő felbérelte a termet, és egyébként meg...
- Haver figyelj... Asszem kurvára el vagy tévedve, ez a terem a mienk, megvettük, és szerintem ne anyázz itt... Kicsit olyan érzésem van mintha bementél volna egy feminista barlangba és azt sikongatnád, hogy minden nő kurva. - Mondtam alig türtőztetett indulattal, majd sarkon fordultam, és elviharzottam vagy mi a pokol a balett rúdhoz. Ekkor a hátam mögül valami olyasmit hallottam, hogy "buzi". Megfordultam, vigyorogva átcigánykerekeztem az egész termen, és... Jól képen töröltem az illetőt. A földre esett. És hanyatt dőlt és vér folyt az orrából. Ekkor megjelent két testőr. Gyanítottam, hogy azok annyira nem ostobák, hogy hagyják magukat felpofozni, és Mortal Kombatosat sem akartam játszani. Viszont a terem másik végében volt az ajtó. Odáig lazán elfutottam, időközben csináltam egy pár táncmozdulatot is, nem tehetek róla. Kirohantam az ajtón, és bezártam, a kulcs ugyanis nálam volt. Háháháháhá *ördögi kacaj*. Na nézzük. Odarohantam a recepcióshoz.
- Elnézést kérek, de történt egy  kis hiba. A tánctermünkben megjelent egy arrogáns törpe, és elkezdett üvöltözni, hogy ez az ő tánctermük. - Közöltem vele  viszonylag higgadtan a tényeket.
- Chhhh... Először is. Az illető neve Tyler Dawson a brit X-Factor nyertese. Másrészről, a maga csillaga már rég leáldozott, egyslágeres előadónak is rossz volt. A tánctermet rendkívül hosszú ideje nem vették igénybe, a szerződés szerint pedig ez esetben jogunkban áll eladni a termet.
- Az X-Faktor nyertese... Három AMÁ-t zsebeltem be te... Ja és... Az ha jól emlékszem három hónap. És holnap járna le a három hónap. És penderítsék ki azt a Wyler-t vagy ki a faszomat de kurva gyorsan, mert ha a táncosaimat bármilyen módon bántja, szörnyen meg fogja bánni.
- Tyler uram, Tyler. - Mondta, de kelletlenül felállt, és elindul a terem felé. Én persze udvariasan ajtót nyitottam neki, de kicsit vissza kellett fognom magam, hogy ne rúgjam le az okoskodó fejét. Odament mint valami istennő, és a nagyképű X-Factor nyertes tudtára adta, hogy mi a helyzet. Szerencsére nem mert hozzányúlni semmihez. Azaz lehet, hogy megpróbált, de két összevert táncos feküdt a padlón... Szóval próbálkoztak.
- Ja és fizessék ki a szőnyeget, amiért összevérezték. - Mondtam felháborodva. A Harry Potter csajszi káromkodott egyet és otthagyott. Próbáltunk egyet, elkezdtük megcsinálni a következő turné koreográfiáját, igaaz, hogy csak demófelvételekre. Amíg nem volt kész a zenei aalap a számokhoz, nem volt semmi dolgom a stúdióban, az új videoklipes számot még nem döntöttük el, szóval elindultam haza, ahol Justin 900000000000000000000 wattos vigyorral várt. A kezében két boríték volt, de mielőtt bármit láttam volna, odarohant és megölelt. Baromi jól esett, hogy van olyan ember, aki a barátom, és nem mondana olyat, hogy egy kiégett rosz egyslágeres előadó vagyok. Aztán a kezembe nyomott egy borítékot. Konkrétan könnyezett szegény, mondjuk én is rendesen bekönnyeztem, amikor megláttam, hogy Azok a borítékban bizony Grammy jelölések. És nem is akárhány. 5 darab. Ujjongtunk, piáltunk, ujjongva piáltunk, és énekeltünk azon a napon, amikor mind a ketten számra pontosan 5 Grammy jelölést kaptunk, és csak kettő volt amiben versenyeztünk. Szóval egy jó nap volt.