Huszonnegyedik fejezet - Paparazzok, Brad és más állatfajok

A megbeszélést követően beültem a kocsiba, hogy elinduljak haza, de egy csomó paparazzo jelent meg a drágacuki kamerájukkal, és elállták az utat. én pedig nem akartam senkit elütni, de azt sem engedték. Aztán meguntam, és kinyomtam őket az ajtóval, kiszálltam. Amúgy egy latex egyberuha volt rajtam, amiben ha lefeküdtem, úgy néztem ki mint egy zongora. Mármint alapból zöld volt, de jobb oldalt voltak a "billentyűk". Szóval baromi jót éreztem, erotikusan fetrengtem a kocsin, baromira elvoltam. A járókelők csak néztek, hogy ki ez a félbolond autopedofil emberke, akit egy csomó fotós áll körül. Aztán néhányuknak leesett, ki lehetek, főleg miután felugrottam a kocsi tetejére, és elkezdtem kibaálni:
- Megesznek a csúnya paparazzok, segítsetek már, vagy azt akarjátok, hogy paparazzo eleség legyek? - Kiáltoztam egy autó tetején, New York kellős közepén, egy olyan helyen, olyan időben, amikor és ahol a város fele ott van. Rendben van Brad. Amúgy ilyenkor csak jót éreztem. Az emberek összegyűltek, és bámultak, én meg akkor nekiálltam énekelni Lady Gaga Paparazziját. Vicces volt, aztán a legtöbben meggyőződtek róla, hogy ez teljesen megbolondult, csináltak képeket, sőt miután láttam, hogy néhányan nagyon örültek, leugrottam a kocsiról, és csináltam a rajongókkal közös képeket. Aztán a mókás összejövetelt egy csúnyabajszosrondarendőrbácsi szakította félbe, arra hivatkozva, hogy közbotrányt okozok.
- Rendőrbácsi, ez több mint közbotrány, ez már művészet. Rengetegen fogják nézni, hogy hogy bolondulok meg. De rendben, akkor itthagyom magukat. - Mondtam sértődöttséget színlelve, és beültem a kocsiba, hazafelé nagyon boldogan vezettem, megint adtam pletykatémát amiről nem csak New Yorkban fognak beszélni, hanem az egész világon. Amint benyitottam a házba, rögtön láttam, hogy Justin kiguvadt szemmel bámulja a tv-t, én pedig belenéztem, valami unalmas műsör volt, egy idióta egy Lady Gaga számot énekelt egy autó tetején, majd leugrott.
- Jé ez én vagyok. - Mondtam vigyorogva, Justin pedig hülledezve rámnézett.
- Nem mondod bazmeg? Csak azt nem tudom, miért nem vittek el. - Rohant oda, és akkor észrevvettem, hogy valójában hatalmas vigyor van a fején.  - Büszke vagyok rá, hogy egy ilyen idióta a testvérem.
- Én meg arra, hogy még nem szóltál senkinek, hogy nekem elmentek otthonról. - Mondtam mosolyogva. - Na ezt is elégszer hordtam már.
- Ezt a pazarlást... Egyszer felhúzol egy ruhát, aztán kidobod... - Mondta Justin nagy fejcsóválások közepette.
- Nem is egyszer, ami nagyon bejön, az majd rajtam lesz a turnén is. - Mondtam nemes egyszerűséggel, és felmentem átöltözni. Imádtam a ruháimat, de nem lehetett bennük sokáig létezni, mert vagy kényelmetlenek voltak, vagy beléjük izzadtam. De ilyen egy átlagos polgárpukkasztó élete.Na meg egy olyan különlegesé is, mint én. Ekkor megcsörrent a telefonom. Lolo volt az, a menedzserem, félve eltartottam a fülemtől.
- MÉGIS MI A CSODÁT KÉPZELSZ MAGADRÓL? VAN FOGALMAT RÓLA, HOGY EZ MENNYIRE ROMBOLJA AZ IMIDZSEDET? ÉS KÜLÖNBEN IS AZ UGRÁSTÓL MEG IS SÉRÜLHETTÉL VOLNA. - Justin szegény a röhögéstől fetrengett e földön, én meg kinyomtam a telefont, úgyis fog még fél órát kiabálni, totál mindegy, hogy figyelek-e. Aztán megint megszólalt a telefon, Gaga volt az.
- Heló. Láttalak a TV-ben, valami fantasztikus voltál, már aligvárom, hogy együtt dolgozhassunk, de most azért hívlak, mert az egyik zenei videóhoz koreográfus kéne, de az eredeti feladta, miután megtudta a klip ötletét. Elvállalod? - Kérdezte. Én felsikítottam, végigrohantam a házon, és vigyorogva mondtam igent, aztán amint végeztem Justin felvont szemöldökkel nézett rám.
- Ööööö minden rendben? - Kérdezte körülbelül úgy nézett ki, mint vaalaki, akinek felragasztották a homlokára a szemöldökét. (An: -.^ )
- Semmi, csak én koreografálom Lady Gagát, de semmi fontos. - Ugráltam végig a házat a One Direction C'mon C'mon című számát dalolgatva.

VÉGE