Az előző történet óta azért eltelt pár hét... Szóval a levélégetéses módszer úgy TŰNT, hogy bejött. Végül nagyon megsokasodtak a levelek, nem értettem. Miért annyira fontos nekik, hogy elérjenek? Nem értettem, de nem is érdekelt. Aztán csak jöttek, és jöttek. Végül körülbelül két héttel az amnézia után, meguntam, és felnyitottam egyet. Nem biztos, hogy le kéne írnom, mi volt benne. Selyemzsinór. Aki nem érti. Az araboknál asszem meg még sok helyen a kormány úgy próbálta eltussolni a kivégzéseket, hogy selyemzsinórt küldött az embereknek, akik dönthetnek, felakasztják magukat, vagy megölik az illetőt. Szóval így állunk. Azért, mert egyéniség akarok lenni meg kell halnom. Akkor talán igaza van minden utálónak? Halált érdemlek? Tényleg? Ha így van, akkorsem fogok úgy meghalni, ahogy azt elvárják tőlem. Perrie éppen akkor érkezett meg. A konyhában voltam egy késsel a kezemben, Perrie belépett. Tudta, érezte mit akarok csinálni. Odarohant, és kitépte a kezemből a kést, és... Megcsókolt. De nem úgy mint előtte. Olyan volt, mintha azt mondaná szavak nélkül: " Szeretlek, kérlek ne tedd... " És hallgattam rá, nem tettem. Fantasztikus volt, de ugyanakkor rémisztő is Perrie számára, nem gondolta volna, hogy ilyen sötét a múltam, és hogy ennyi mindenről nem tud. Ekkor belépett Justin, a késre, Perriere, az arcunkon lecsorduló könnyekre, és a selyemzsinórra nézett. Nagyon gyorsan mozgott a szeme.
- Hogy micsodaaaa? Na neeeem, szívózzanak velem, ne a barátaimmal. - Rohant ki a konyhából, és elkezdett írni. Mire kiírtam egy a kurva anyádat(helytelenül, de magyarul leírva) és egyéb szép szavakban bővelkedett. Hihetetlen mekkora hülye vagyok, az a "család" számít nekem, vagy az itteni, igazi? Nem is kérdés, nagy ölelést csináltam, és Justinra kacsintottam:
- Felesleges, magyarul is alig értenek. Na most szerzünk neked egy csajt, és punk tum. - Mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, próbált volna meg ellenkezni. Nagyon élveztem, hogy Játszhatom a kerítőt, és most én lehetek a segítő barát. De mindegyik lány leginkább egy dolgot akart, Justint... Estére.
- Vallásos vagyok, és nem fekszem le mindenféle jöttment nimfománnal. - Mondta felháborodottan, de láthatóan értékelte a gesztust. Loloval pedig megbeszéltem, hogy a rajongók a fontosak, nem az utálók, és elkezdtük szervezni az első világkörüli turnét, először is Ryannel beszéltünk, egész jó kis göncöket szerzett, bár nem mondanám visszafogottnak őket. Meg elkezdtem az új albumomra dalokat írni. Beindultam újra. Nem kérdés, mostmár senki nem állíthat meg. A rádiótoplisták elejére ment mégegy kislemezem, amikhez elkezdtük a videoklipet forgatni, aminek igazából története nincs, de vizuálisan nagyon ottvan, szóval egész jól éreztem magam, és remélhetőleg jó ideig nem kell megint Angliába mennem... :)
VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése