Na most hogy mindenki elmenekült, vagy ittmaradt, mert semmi köze a bloghoz, el is kezdeném, szóval sok olyat látok, hogy Taylor Swift dögölj meg, és a többi. Meg egy állítólagos tweet miatt is akadtak ki sokan, hát képzeljétek el, ha milliók akarnák a halálomat, én is kurva zabos lennék. Nos íme a történet:
*lö Harry szemszögéből vizsgálódunk*
Megint rosszul volt Taylor... Reggel hat óra volt, és megint hányt, tegnap este is hányt, mi baja lehet? Oké, hogy rosszul esik neki az utálkozás, de ha ez miatt lenne szakítottunk volna. A rajongóimat nagyon szeretem, de túl messze mennek, Taylor nagyon kedves lány, és soha nem akarna kihasználni. De nem siránkozok, olyan életem van, amiről sokan csak álmodnak. De ennek is vannak hátulütői. Bementem a fürbőszobába, most hogy azt hiszem jobban van.
- Jobban vagy? Muszáj bemennünk a kórházba, hogy kivizsgálják, ez már egyáltalán nem a vicc kategória, nagyon is komoly. - Mondtam neki, és megfogtam a kezét. Megcsókoltam. Megint felszálltak láthatatlan pillangók a gyomromban. Nem tudom, mi lenne velem nélküle.
- De hát.. - Ekkor valószínűleg meglátta a szememben az elvesztésétől való félelmet. - Rendben van, menjünk, de akkor légyszíves vezess te.
Persze, hogy vezettem, és igyekeztem nem túl gyorsan menni, de tudni akartam hogy mi baja van, szóval valamilyen középtempóban mente, így ő nem lett rosszul, mi pedig hamar a kórház elé értünk. Sok rajongó volt, most az egyszer nem foglalkoztam velük, mert siettem. Biztos baromira haragudtak rám, de istenem. Bent voltunk. Taylort vizsgálták, vizsgálták, én ültem kint, és vártam, szurkoltam, hogy ne legyen komoly. Aztán behívtak, és komor képpel közölték: vastagbélrákja van, nagyon előrehaladott stádiumban, körülbelül egy hónapja van. De igyekeztem pozitív maradni:
- Ez lesz életem legszebb egy hónapja. - Mondtam...
- Harry.. Az orvosok beszéltek egy másik megoldásról is, és tudod... A rajongóidnak igaza van, nem érdemellek meg téged, és már eddig is csak nyűg voltam. És így csak még inkább az lennék. Azt hiszem, hogy... Jobb lenne, ha eutanázia mellett döntenék. Hidd el, neked is jobb lenne. - Nem, az nem lehet.. Aki nem tudja, az eutanázia lényegében annyi, hogy az orvos megöli a pácienst.. Oké szebben is lehetne mondani, de ez a lényeg.
- Nem, kelklesz nekem, nem hagylak elmenni, ha egy hónapot tölthetek veled, akkor egyet, de azt úgy, hogy senki nem szólhat közbe.
- Harry... Már döntöttem. Ezt akarom. Egy óra múlva beadják az injekciót. Addig el kell búcsúznom a szeretteimtől, a rajongóimtól elbúcsúztam, most tőled fogok, szia.
- Kérem fáradjon ki. - Mondta az orvos.
- Neeeeeeeeeee nem ölhetik meg. - Ekkor kettő verőlegény szerű orvos kitoloncolt a termből. Egy óra múlva Taylor ernyedt, hideg testét vitték ki a kórteremből. Felkiáltottam, és összeestem. Néztek rám, de nem érdekelt, életem szerelme ott feküdt, halottan. Kirohantam a kórházból, és beszálltam az autóba, nem érdekelt semmi, csak mentem, és mentem, ekkor egy szakadékhoz értem, amit nem vettem észre. és hát... Így haltam meg.... - Mondtam az előttem álló karddal a kezében álló angyalnak. - Ez volt a földi életem...
A TÖRTÉNET NEM TÖRTÉNT MEG...
VÉGE :'(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése