Nyolcadik fejezet - Hátbaszúrtan...

Ez a történet sem egy vidám dolog lesz, ezért előre szólok, nem muszáj olvasni... Szóval egyik nap kimentem a stúdióból, kész volt az első számom, Nicki és Perrie mind nagyon segítőkészek voltak, és nem röhögtek, ha félreénekeltem. Szóval amint kész voltam a számmal, és Justin odajött hozzám:
- Menjünk el Magyarországra, és szóljunk a szüleidnek, hogy híres leszel... - Hátoké... Az konkrét volt, viccesen hangzott, bár volt benne igazság.
- Rendben van, de értsd meg, a szüleimmel nagyon rossz viszonyom van, a jegyek és a ház nélkül pár nap hiányzott volna és szóba se állok velük... - Igen, erről nem szeretek beszélni, de így volt. Vagyis hát talán az én hibám volt, de... Na mindegy, szóval összepakoltunk, és jövő héten elindultunk vissza. Azaz ez lett volna. Következő nap reggel rémálomból ébredten fel. Hát jó, rosszabb volt, amint visszaértem,a szüleim közölték velem, hogy mostantól Magyarországon fogok élni, és nem élhetem az álmom, majd a szemem láttára lőtték le Justint, Selenát, Perriet, és Nickit. Nagyon rossz volt nézni, amint felébredtem, rögtön benéztem Justin szobájába, és hatalmas kő esett le a szívemről, élt. Nem tudja, hogy mennyit segített már. De megtette, és viszonzást sem kért. Hihetetlen, ezek a barátok... És az álmomra visszatérve... Életem legjobb dolga volt tudni, hogy csak álom volt... Azaz azt gondolni... Pár nap múlva indultunk "haza" amint hazaértem, azt hittem, jönni fog a hatalmas csoda, de nem... Mindenhonnan a gyerekkorom jött. A borzalmas gyerekkorom. És ez nem volt jó. Tehát amint beléptem a házba a családom ott állt előttem, mosolyogva fogadtak.
- Nagyon boldogok vagyunk, hogy újra ittvagy. - Mondták nagy mosolyogva. De a következő mondat apám száját hagyta el.
- Remek hogy itt vagy, szükségünk lenne egy kis pénzre, ezért kénytelenek leszünk visszahozni Magyarországra. És nem számít, hogy tudsz ott pénzt szerezni, ugyanis itt kell majd dolgoznod, hogy nekünk sok pénzünk legyen, és ne adják el a házunkat. - Teljesen kiakadtam, elkezdtem ordítozni angolul, hogy mit képzel magáról és hogy mi ez meg minden, ő elkezdett csitítgatni... Tudta, hogy utálom, de nem érdekelt semmi. Justin ott állt mögöttem, még be sem tudtam mutatni. De nem érdekelt, akkora pofont adtam apámnak, hogy csöngött a fülem a hangjától. Justin lefogott, de nem kellett volna. Felesleges volt, fogtam magam és úgy kisprinteltem a házból, hogy senki nem tudott követni, nem azért futottam, mert féltem, hanem mert fájt. Borzasztóan fájt, még most is irányítani akarják az életemet. Nem hittem el, a tornát is azért fejeztem be, mert nem élveztem, ők irányítani akartak, így azután  rúgtak ki, mert szétvertem a bordásfalat, igen borzasztó dühös volta... 10 km-et futottam legalább....
     Egy ágyban keltem, sötét volt körülöttem, egy furcsa, eléggé hibás angol kiejtést hallottam, ismerős hangszínen, és Justin hangját...
- Laura Ramsey.... Nem tudom... Ismerős... Szóval ő lesz az új menedzser? Hogyhogy? Josh kilépett? Nem értem... Hát most nem tudom adni... Várjon, beugrott, nem ő Austin Mahine barátnője? De akkor sem tudom adni, sajnálom.  - Szerintem mindenkinek segített a hazugsággal, felkeltem, de sírásroham tört rám... Az eddigi legdurvább

To Be Continued